A katolikus egyház krisztusi eredete

III.
Melyik az igaz Egyház?
Mihelyt kutatásaink eredményekép az a tétel bizonyosodik
be előttünk, hogy Jézus nem az egyéni rajongáson
vagy átélésen alapuló vallásosságban, hanem az egy házias,
társulati szervezkedésben látta tanainak intézményesítését
s evangéliumának megvalósulását, azonnal felötlik előttünk
az a további kérdés is: hol van hát ez a Krisztus-alapította
Egyház 1 ? S ha esetleg több oly társulás ötlik elénk, mely
magát Krisztus-egyháznak nevezi, melyikben találjuk fel
annak ismertetőjeleit, hogy igazán Krisztus Egyháza, az ő
„országa”, az ő „nyája”, az ő „családja”, mellyel ő, bárha
titokzatos
zetéig”?
módon, „együtt van mindennap a világ vége-
Ez a kérdés lehet némelyek szemében kényes, másoké-
ban elavult és ízetlen, de minthogy azonos a mindig új
mindig időszerű kérdéssel: hol van Krisztus? azért elkerülhetetlen
azokra nézve, akik Krisztust őszintén keresik. Jól
tudjuk, hogy a szomorú egyházszakadás óta nagyon sok
keresztény testvérünk nem tagja többé az Egyháznak, hanem
azoknak a felekezeteknek kötelékébe tartozik, amelyekbe
beleszületett s a gondolatkör, mely őket gyermekkoruktól
fogva körülfogta, annak csaknem még a lehetőségét is
kizárja, hogy e téren megértsenek minket. Ezt a rájuk nézve
akaratlan elzárkózást sajnálattal vesszük tudomásul s bizr
fosítjuk őket arról, hogy velük szemben ildomtalannak találnék
a 16-ik századbeli ama hitvitázók hangját, mely a tudatos
pártosokkal szemben helyén lehetett, de a vétektelen
tévedőkkel szemben keményszívűség és bárdolatlanság volna-
Viszont a tárgyi igazság s a krisztusi örökség szeretetéből
nem tartózkodhatunk attól sem, hogy a kérdést tárgyilagosan
meg ne világítsuk.
Egyelőre csak egyet fogunk bebizonyítani, azt, hogy
Jézus mindenesetre nem százféle egymástól különszakadt,
elvileg és érzelmileg· egymást megtagadó testületben látta
működésének célját, hanem egyetlen egy nagy, világot átölelő
Egyházat akart alapítani, hogy tehát a szekták és felekezetek,
a szakadások és letördelések nagy romhalmaza semmi-
és