A katolikus egyház krisztusi eredete

147
fontosságú kérdésben még az ilyen célszerűségi szempontok
sem lehetnének végső fokon döntők és irányadók. Mint egye-
bütt, úgy itt is egyedül a katolikus pap feladatának s hiva-
tásának teljesen szupernaturalisztikus jellege adja meg a
teljes magyarázatot. A papnak szabadnak és függetlennek
kell lennie nemcsak a családfenntartás gondjaitól, hanem
függetlennek kell lennie a saját szívétől is, és ezen van a
hangsúly. Az egy vagy egyesek iránt érzett túlságos gyen-
gédség ezerfélekép megakasztja a papi lélek szabad szárnya-
lását s apostoli feladatainak odaadó teljesítését. Ott a nagy
hiba, hogy a papot mindig túlságosan csak úgy fogjuk fel,
mint hivatalnokot, tisztviselőt, aki elvégzi hivatalos dolgait,
kitölti hivatalos óráit és azokon túl aztán azt tehet, amit
akar; élhet a családjának vagy akár szórakozásainak. Saj-
nos, akad ilyen pap is elég, aki tudniillik csak hivatalnak
nézi a hivatását s ha a sablonmunkáját elvégezte, szabad-
nak érzi magát s megy a szórakozásai után, mint minden
más ember. Hát persze, ez nem az evangélium szelleme s
ez a paptípus nem lehet irányadó, bármennyire el van is
terjedve egyes helyeken. Hozzátehetjük: az ilyen papnál ért-
hetetlen s majdnem azt mondhatnók: értelmetlen is a celi-
bátus. Ha a bor, a kaszinó, a kártya a szórakozása, akkor
már az lehetne a családja is. Ha nem egész nap és egész
éjjel, ha nem minden idejével s minden erejével pap, akkor
nem sok értelme van a családról való lemondásának s hoz-
zátehetjük: akkor nehéz is elképzelni, hogy betartsa a celi-
bátusát. A celibátusi parancs ugyanis lényegében annak az
elvnek a kifolyása, hogy aki pap, az legyen pap minden
izében, minden erejével, minden idejével, eszének minden
gondolatával, szívének minden érzelmével. A pap oly óriási
gondolatokat képvisel a világban, oly égető és nagyszerű
feladatok megoldására hivatott; annyi seb van a világon,
melyet neki gyógyítani, annyi a sötétség, melyet neki el-
oszlatni, a halálos veszedelem, amelyet megszüntetnie kell,
hogy nem lehet őszinte és következetes pap, ha nem szenteli
ennek a feladatnak minden érzelmét, minden gondolatát,
minden erejét és minden idejét. Ha őszintén átérzi, amit
hirdet, hogy „mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, lelkének azonban kárát vallja,” ha egészen át-
hatja őt az a krisztusi szózat, hogy „menjetek, tanítsatok
minden nemzeteket”, „az aratás nagy, de kevés az arató-
munkás”, „a jó pásztor életét adja az ő juhaiért; a béres
pedig, ha látja a farkast, fut, mivel nem tartozik rá a juhok