A katolikus egyház krisztusi eredete

201
delinek kész hajlandósága, hogy a reformációt mint egyház
ellenes forradalmat felkarolják, innen még a legújabbkorí
katolikus udvarokban is a folytonos ujjhúzás az Egyházzal:
a Bourbonok, a XIV. Lajosok s a gallikán egyház versengése
Rómával, a II. Józsefek sekrestye-politikája: innen az olasz
egyházrablás; innen a Bismarck-féle· „Kulturkampf” és a
Combes-, Briand-, Clémenceau-féle francia egyházüldözés,
portugál utánzatával egyetemben.
És innen az a félszeg következetlenség, mellyel az állam
a vallással szemben viseltetik.
Az állam érzi a. vallás szükségességét és névleg nagyon
jól ismeri a kereszténységnek társadalmat fentartó, népeket
civilizáló és kultiváló erejét, azért nem is a kereszténység
mint ilyen ellen indult meg a harc a legújabb időkig. Az
állam fel szeretné használni a kereszténységben rejlő morális
és társadalmi erőket, de nem akar megtűrni maga mellett
intézményt, mely ezen erőket teljhatalmúlag és szuverén jog-
hatósággal irányítsa. Azért nyirbálja körül az Egyház jjogait
s szorítja háttérbe működését, ahol csak teheti. Gondoljunk
vissza a hitvallásos iskolák küzdelmeire a XIX. század folya-
mán Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Spa-
nyolországban és nálunk. Történeti érdem, rátermettség,
benső melegség, nevelői szeretet és odaadás dolgában a hit-
vallásos iskolák messze elül járnak s azonkívül az államnak
óriási pénzéket takarítanak meg. Az egyetlen ok, mely miatt
az állam a legtöbb országban és épen a katolikus országok-
ban inkább csak tűri a hitvallásos iskolákat, mint támogatja,
az, hogy ezek az iskolák nemcsak a vallási, de egyúttal az
egyházi, azaz az intézményesen és komolyan vallási életnek
is védőbástyái.
A közép- és felsőfokú oktatást természetesen első sor-
ban igyekezett az újkori mindenható állam magához ragadni.
Az egyetemek és középiskolák – valaha tisztára egyházi
alkotások – ma vagy kizárólag állami kézen vannak vagy a
legmesszebbmenő állami gyámkodás alatt állnak.
Államhatalmi beavatkozások-
De az állam féltő keze kiterjeszkedett magára a pap-
ságra is. Az állam módot talált reá, hogy magának az Egy-
háznak legbenső ügyeibe, a papság neveltetése, kineveztetése,
alkalmaztatása és fegyelmi ügyeibe is beleszólhasson. Amiért
a középkori despoták a Suessai Tádék és Páduai Marsiliusok