A katolikus egyház krisztusi eredete

47
püspökben s aki nincs a püspökkel, nincs az Egyházban s
hiába hízelegnek maguknak azok, akik Isten papjával béké-
ben nem élnek s csúszva, bujkálva bizonyos embereknél
áldozhatni vélnek, holott az Egyház, amely katolikus és
egyetlen, nem szakadt meg és nem oszlott meg, hanem igenis
egybeforrott s egymás közt a papság ragasztékával össze
van kötve” (66, 8). De maga a püspök „sem tarthatná meg
püspökségét, mégha régibb püspök volna is, ha püspöktár-
sainak testületétől s az Egyház egységétől elszakadna”
(55, 24).
Ezek a kijelentések együtt és külön-külön mindmeg-
annyi lángoló apológiái a katolikus, hierarchikus egyház-
fogalomnak. Nincs igaza tehát Marsiliusnak, nincs igaza
Luthernek és Kálvinnak, akik szerint az Egyházban minden
ember pap s a lelkészt csak a hívek bizalma küldi ki ige-
hirdető tisztére s nincs igazuk a modern egyházfejlődési
elmélet hirdetőinek sem, akik szerint a katolikus egyházszer-
vezet csupán akaratlan, lassú fejlődés eredménye s szemben
áll az ősegyház, az első kereszténység ellenkező gyakorla-
tával.
Ha a felhozott bizonyságokkal szemben egyesek arra
hivatkoznak, hogy a püspökök választásába régente a nép
is befolyt, abból a mi tételünkre nézve semmisem követke-
zik. Mert először is nem bizonyítható, sőt nem is áll, mintha
kezdetben a nép választotta volna az Egyház püspökeit. A nép
kijelölhetett, kérhetett valakit; (a pápát is így választották
régemte), de ezzel a kijelölt még nem lett püspökké, oda fel-
szentelés és legalább hallgatólagosan a püspökök (és a pápa)
helybenhagyása is szükséges volt. S ami fő: hatalmukat nem
attól nyerték, aki megválasztotta vagy kijelölte őket, hanem
az Istentől eredeztették s a törvényes apostoli utódlás jogán
az apostoloktól vezették le. Az idézett legrégibb egyházírók
is mind arra utalnak, hogy csak az az igazi püspök, aki az
apostoloktól való törvényes leszármazásban (surcessio)
nyerte a püspöki felszentelést. Cyprián különben nyíltan is
hangoztatja, hogy a népnek sem püspökválasztási, sem püs-
pökletételi joga nincs (Ep. 67, 3. 4. 5).
Ugyanezek a bizonyságok nyilvánvalóvá teszik, hogy az
egyházi hierarchia kezdettől fogva főleg hármas, Krisztus-
tól rendelt rangfokozatot foglal magában: a püspökit, papit
és diákonusit. A püspök bírja az apostoli utódok hatalmá-
nak teljességét, a pap a püspök segítőtársa s kisebb dolgok-
ban helyettesítője, a diakónus pedig a papnak és püspöknek