A katolikus egyház krisztusi eredete

164
része volt, mint a színielőadásoknak és templomi szertartá-
soknak. Amit a pogány úr rabszolgájával vagy rabszolganő-
jével tett és büntetlenül tehetett, egyszerűen leírhatatlan s
hogy miben állt ez az akadálytalan szabadság, oly sötét pont-
jaira vezet az ókor kultúrtörténetének, hogy jobb, ha ehelyütt
fátyolt borítunk reá. (V. ö. Vargha Dezső dr.: A munkás-
ember Krisztus előtt és Krisztus után.)
Az ókor boldogtalansága,
S alig kell külön említenünk, hogy az ókor kultúrája
emellett csak nyugtalanságot, boldogtalanságot és kétségbe-
esést teremthetett.
Az emberiség legnagyobb része meg lévén fosztva az
emberi jogok gyakorlásától, sőt az emberi méltóságtól, egy-
általán nem tarthatott igényt sem a kultúrjavak élvezetére,
sem a boldogságra. De a szabadok, az urak, az előkelők sem
voltak boldogok soha. Az a rideg és réveteg tekintet, mely
oly meglepő az ókori bronz-szobrokon, az a menedéktelenül
lemondó és kétségbeeső világnézet, melybe a legderűsebb
horáciusi dalok átcsengenek, az oly mondások, hogy
„együnk-igyunk, mert holnap meghalunk” s hogy a „leg-
szerencsétlenebb állat valamennyi között az ember”: mind-
megannyi tünete az ókor lelki ínségének, a klasszicizmusa
dacára sivár, boldogtalan és nyugtalan ókori kultúra csőd-
vallásának.
Ennek a nyugtalanságnak és csődvallásnak lett aka-
ratlanul is legjobb kifejezője az a remekmű, melyben az
ókori kultúra önmagának állított síremléket és egyben ter-
mészethű szimbólumot: a Laokoon-csoport. Ki ne ismerne rá
a nagyratarmett, de megtévelyedett s azért kétségbeeső
emberiségre ebben a királyi vérből származó főpapban, aki
istenéhez hűtlen lett s bűnhődésül maró, szorító kígyók áldo-
zata lett fiaival egyetemben. Mily megrázó kép! Hogy ömlik
el a hatalmas férfitest minden izén és izmán a rettenetes
fájdalom, a kín és megfeszített vívódás! Mily vigasztalan
az arckifejezés, mily szánandó a síró gyermekek kétségber
esett vonaglása; a tompa segélykiáltás az ajkakon s az égnek
meredt, de világtalan szemek menedéktelen kidülledése,
melyekbe onnan felülről egyetlen enyhítő, vigasztaló sugár
nem hatol . . .
Íme Laokoón – a pogány kultúrájában boldogtalan
ókor képe ...