A katolikus egyház krisztusi eredete

242
meggyőződések, a világnézet, a jellem mind hosszas kialaku-
lásoknak és fejlődési folyamatoknak eredője, még pedig
idegen befolyásolások hatása alatt lefolyt alakulásoké. Mi
emberek mind nemcsak a magunk erejéből, hanem egymás
közreműködéséből nyertük úgyszólva mindazt, amik vagyunk
s amivel bírunk. Épen azért van szükségünk nevelőkre és a
nevelőknek pedagógiára.
A theológia szerint Krisztus a pedagógiának ezt a nagy
elvét szintén fölvette nevelői és népeket átalakító programm-
jába. Az örök igazság és örök élet útjain ő is emberek által
akarja vezettetni az embereket. Emberekre bízza a lélekmen-
tés, a térítés és igehirdetés, a lélekkormányzás és lélekmeg-
szentelés nagy művét. S amióta az Olajfák hegyének ormain
a távozó Megváltó ajkáról a hatalmas jelige: Μα^τεύσατε πάντα
τα ενν), „Tanítsatok minden nemzeteket” elhangzott, azóta
Krisztus gyenge emberek, halászok ós vámosok által hirdeti
az újabb és újabb nemzedékeknek az örök élet igéit. „Aki
titeket hallgat, – így szól Krisztus az apostolokhoz s így
visszhangzik szava századokon át az Egyházban – az engem
hallgat.” (Lk 10, 16)
Az Egyház és a lelkipásztorkodás.
És épen ezen a ponton kezdődik a probléma súlyosabb
fele. Gyenge emberek, gyarlók, vétkesek, tudatlanok lépnek
Jézus nyomdokaiba. Jézus akarta így. Ez az üdvösség útja.
Az igehirdetőkre szükség van. Már Pál apostol hirdette:
„Hogyan higgyenek az emberek, ha nem hallanak! és hogyan
halljanak, ha nincs igehirdetői” (Róm 10, 14)
S az Egyház Krisztus rendelésére nekivágott a renge-
teg föladatnak: helyettesíteni Krisztust és folytatni az ő
művét. És aki a világtörténetet csak némileg is ismeri, nem
tagadhatja, hogy ezt a feladatot az Egyház átlag igazán
bámulatos eredménnyel oldotta meg. A pasztoráció, a lélek-
nevelés és lelkipásztorkodás története az Egyház évkönyvei-
nek legszebb lapjait tölti be. Az Egyház legnagyobb emberei,
a nagy szentatyák és pápák, a népek közt az evangéliumot
hirdető szentek s az egyházi élet nagy reformátorai minde-
nekelőtt maguk is nagy lelkipásztorok voltak s nem lehet
véletlen műve, hogy ugyanaz a Leó, aki Attilát föltartóztatta,
ugyanaz a Gergely, aki Britannia népeit az Egyházba olvasz-
totta, ugyanaz az Athanáz, Vazul, Nazianzi Gergely és
Ambrus, akik az arianizmust megtörték, ugyanaz a Pázmány
Péter, aki Magyarországot a katolicizmusnak visszanyerte,