A katolikus egyház krisztusi eredete

189
Margitra, Sziénai Katalinra, Sziléziai Hedvigre s mindenek
felett a mi örökké utolérhetetlen büszkeségeinkre: Árpád-
házi szent Erzsébetre és Margitra? Ki ne gondolna a Lázár-
rend tagjaira, vagy Istenes János irgalmas rendjére, a trini-
táriusok, mercedáriusok és annyi más hasonló rendtársu-
latra és intézményre 1 ?
Egyház és beteggondozás.
S szükséges-e külön említenünk, hogy maga a beteg-
ápolás, sőt a kórház fogalma is tisztán keresztény, tisztán
katolikus, egyházi gondolati Az ókor a közbeteggondozást
nem ismerte. De még a középkorban is inkább csak „szállá-
sok”, menedékházak (hospitale) voltak a betegápoló intéze-
tek. Külön intézményeket, külön e célra berendezett házakat
a betegek számára legelőször Borromei Károly, a keresztény-
ség egyik szentje, létesített,
S ki fejlesztette a betegápolás ügyét legnagyszerűbben
és legeredményesebben? Ismét csak egyházi férfiú, egy szent:
Páli szent Vince. Az ő halhatatlan érdeme, hogy a vallásos
nővilág legszebb erőit, oly megszámlálhatatlan nemes érzel-
meket tudott a keresztény karitasz rendszeres szolgálatába
állítani, midőn az „irgalmas nővérek” bámulatos intézmé-
nyét megalapította. Csak aki az irgalmas nővérek önfelál-
dozó hősi működését közvetlen közelből ismeri, csak aki a
fullasztó levegőjű kórtermekben, a gyógyíthatatlan betegek
közt, a csatamezőkön és bélpoklos-telepeken működő, éjjel-
nappal virrasztó, önmagukat feledő, enyhet és vigaszt nyújtó
szüzeket, a szenvedő emberiség e hősiesen önfeláldozó őran-
gyalait munkájukban látja, csak aki a menházak, aggok há-
zai, lelencmenhelyek, tébolydák, árvaházak szolgálatában
látja sürögni-forogni e gyenge nőket, köztük annyi előkelő
származású, sőt arisztokrata hölgyet, jutalom és elismerés,
földi haszon és előnyök keresése nélkül, csak az tudja egy
Páli Vince szociális jelentőségét s a katolikus betegápolás
és szegénygondozás nagyszerű arányait némileg méltatni.
A katolikus karitasz a legújabb korban.
Nem szólunk a többi szerzetesrendek nagyarányú kari-
tativ működéséről, a ferencrendiek, teatinusok, kapucinusok,
lazaristák, kamilliánok, redemptoristák működéséről, a je-
zsuita red akciókról, melyekben annyi nagynevű magyar je-
zsuita is működött (így pl. Fáy Dávid, a kálvinista főúrból
megtért hithirdető, ki a Pombal-féle szerzetesüldözésben a