A katolikus egyház krisztusi eredete

208
Óriási rési üt az említett zárt természetmagyarázat
elven továbbá az élet föllépése a földön. A komoly, tudomá-
nyos gondolkodás csak keltő között választhat: az első élet
vagy teremtés vagy ősnemzés által jött létre. Az ősnemzést
a bölcselet és természettudomány egyaránt lehetetlennek
bizonyítják. Az agnosztikusok azonban be nem bizonyított
alap föltevésük kedvéért mégis a bebizonyítottam lehetetlen
ősnemzés-tanhoz fordulnak. Herlvig, az ismert zoológus, így
ír: „Miután kétségtelen, hogy volt idő, midőn földgolyónk
hőfoka mindennemű szervi életet kizárt, bizonyos, hogy az
élet a földön vagy teremtői behatás vagy ősnemzés által
keletkezett. Ha a természettudományok szellemének megfe-
lelően (!) a természeti dolgok magyarázására csak természeti
erőket alkalmazunk, azon kényszerhelyzetben vagyunk, hogy
az ősnemzés hipothézisét kell elfogadnunk.” Az ősnemzés
„logikai posztulátum”, azaz az ősnemzést el kell fogadni, mert
külőmben a teremtést kellene elfogadnunk. „Mi természettudó-
sok – úgymond Plate – állítjuk, hogy régebbi geológiai kor-
szakokban élettelen, anorganikus anyagból kellett (!) az élők,-
nek származniok. Mert a teremtést elfogadni annyi volna,
mint a jelenségek természetes megmagyarázásáról lemon-
dani.” „Annyi bizonyos, – úgymond Virchow – hogy ha nem
akarom elfogadni a teremtést... akkor az ősnemzést kell
elfogadnom! Tertium non datur; mást nem tehetek, ha egy-
szer kimondom, hogy a teremtést el nem fogadom, de meg
akarom magyarázni az élet létrejöttét. Ez az első tétel, mely-
ből ez a másik következik: tehát elfogadom az ősnemzést. Vol-
taképpeni bizonyítékot az ősnemzés mellett nem mutathatunk
föl.” (I. h.)
Maga Häckel, az extrém darvinizmus fanatikus apos-
tola, így ír: „Megengedjük, hogy az ősnemzés, amíg sem egye-
nes megfigyelés, sem kísérlet által be nem mutatható, merő
hipothézis marad. De ismétlem, hogy ez a hipothézis a ter-
mészetes teremtéstan egész menetére nézve nélkülözhetet-
len.” „Ha nem fogadjuk el az ősnemzés hipothézisét, akkor
a fejlődéselmélet ezen egyetlen pontján a természetfölötti
teremtés csodájához kell menekülnünk.” (Donát 286.)
Az ember keletkezésének kérdésében ugyanez a pro-
bléma tér vissza. „Minden népek őskozmogoniája természet-
fölötti hatásra vezeti vissza az emberek keletkezését” – úgy-
mond Hörnes; – ez a fölfogás tehát, szerinte, az alsóbb-
rendű őskori emberek fölfogása csak. „Ezzel szemben a tudo-
mány azt tanítja, – úgymond – hogy a mi legközelebbi