A katolikus egyház krisztusi eredete

240
volna indokolt. A cionizmus csak az ú. n. keleti zsidóságot
érdekli; a hozzánk már befészkelt kultúrzsidóság kérdésé-
ben nem nyújt meg-oldást. Kost és mások a keresztény véde-
kezés egyik főeszközét a határok elzárásában látják a
beözönlő keleti zsidóság előtt. „Piszkos kaftánban, vagyon-
talanul és számos gyermekkel hatol be határainkon a kül-
földi zsidó, művelődésre és gazdagodásra vágyva, hogy az
ismert, rangskála szerint rongyszedőből és korcsmárosból
gazdag zsidóvá és bankárrá legyen. A határok elzárása nem
jelent igazságtalanságot a már bennlakó zsidósággal szem-
ben, a külföldi getókkal szemben pedig nem vagyunk erre
az előzékenységre kötelezve. A bennszülött zsidónak joga
van arra, hogy itt éljen és működjék, ahol született. Ezt a
természetadta jogot a mi lelkiismereti, művelődési és vagyon-
szerzési szabadságára büszke korunk csak a jezsuitáktól
vonja meg. Minthogy a bennlakó zsidók nagyon erősen
hódolnak a kétgyermekrendszernek s azonkívül az öngyil-
kosság, az ideg- és elmebajok náluk sokkalta gyakoribbak,
mint a keresztényeknél, a zsidók száma és befolyása idővel
természetszerűleg alábbszállna. Amíg azonban a határokon
minden akadály nélkül mindig újabb ás újabb zsidó prole-
tariátus özönlik be, addig a zsidókérdés örökre megoldha-
tatlan marad.”
A már köztünk lakó zsidóság krisztianizálása azonban
szintén komoly feladat. Nemcsak azért, mert máskép a nagy
ellentétek zsidó életfelfogás és keresztény világnézet közt eJ
nem simíthatok, hanem azért is, mert a megtérésre a zsidó-
ságnak eléggé jelentékeny részében a hajlandóság is meg-
van. Lehet, hogy nem mindig őszinte a megtérési szándék
s az újonnan kikeresztelt zsidók közt nagy százalékszám
nem válik be; de elég döntő szempont, hogy a következő
nemzedékek rendesen ezt a hiányt pótolják s a be nem vál-
tak mellett mindig szép számmal akadnak őszinte, mély és
értékes konverziók. A jók megtérésének természetesen nem
egyengeti útját az a rideg, lenéző és visszautasító modor,
melyet a zsidóság sok keresztény részéről (rendszerint nem
a vallásos, hanem a talmi-keresztények részéről) úton-
útfélen tapasztal. A keresztény szeretetnek ép e téren kel-
lene tündöklő fényben ragyognia. Nem. szükség azért
önmagunkat kifosztani s az ősi keresztény népelemet hát-
térbe szorítani a zsidó neofiták kedvéért. Nem szükséges még
a bizalmat sem előlegezni nekik, mintha minden megkeresz-
telkedő zsidó már ezzel a ténnyel igazi kereszténnyé válnék.