A katolikus egyház krisztusi eredete

196
tassa. A kereszténység, a katolicizmus: az önuralom és ön-
fékezés vallása. A tömeg hajlamai azonban a szabadosság
és féktelenség felé irányulnak. A kereszténység a jog- és
tekintélytisztelet vallása. A tömeg viszont mindig az önzés,
az önszeretet, az önösség praktikumjait fogja követni s lel-
kesedni fog a fölforgatásért, lázadásért és forradalomért.
A kereszténység a föltétlen lelkiismeretesség, az önlegyőzés,
a szívtisztaság elveit hirdeti. A tömegben a lelkiismeretesség
mindig legfölebb a külső óvatosság határáig fog eljutni s a
szívtisztaság és erkölcsi önfegyelmezés helyett a tömegek
ideáljai mindig elsősorban az élvezet, a testiség és kényelem-
szeretet lesznek. A kereszténység hősiességet, ha kell, vér-
tanúi lelkületet parancsol: a testi ösztönök föltétlen aláren-
delését a természet- és érzékfelettiség követelményeinek. A
tömeg pedig sohasem lesz vértanúi és hitvallói lelkek
se kasága.
S a tömeg alatt itt épen nem szükséges pusztán az utca
csőcselékjét érteni· A tucatlelkek, a tömegemberek nagy
számmal vannak képviselve a társadalom Összes rétegeiben.
Több mint természetes tehát, hogy az emberek: nagy
tömege azzal a vallással szemben mindig bizonyos ellen-
szenvvel fog viseltetni, mely ily magas követelésekkel lép föl
s ily szigorú erkölcstörvényekkel zaklatja szenvedélyeinek
kisded játékait. A keresztény morál magas követelményei-
nek bizonyos értelemben mindnyájan született ellenségei
vagyunk s azért a keresztény hitelvek elfogadása is csak
bizonyos önlegyőző erőfeszítésnek lehet vívmánya. Csak ha
sikerült magunkban a szenvedélyek lármás igényeivel szem-
ben a biztosabb, de gyengébb hangot, az igazságtisztelet és
lelkiismeret szavát uralomra juttatnunk, csak akkor tudunk
szívből meghódolni a kereszténység hatalmas koncepciójú
gondolatai és magas erkölcsi követelései előtt.
A kereszténység erkölcsi magassága.
Képzeljük csak el az elképzelhetetlent, hogy egy szép
napon a kereszténység hivatalos képviselői, mondjuk: a pápa
és a püspökök kimondanák, hogy az Egyház tévedett, midőn
legerősebb ösztöneink fékentartását sürgette. Tegyük föl,
hogy kijelentenék az Isten tízparancsolatának s az egyházi
parancsoknak érvénytelenségét, az ösztönök, az önzés, a fékte-
len gazdagodási vágy, a nemi hajlamok emancipációját min-
dennemű vallási erkölcstörvény alól: hogy megengedettnek
hirdetnék a tulajdonjog eltörlését, a gyengébbek elnyomását,