A katolikus egyház krisztusi eredete

168
mekei vagyunk és egy boldog cél felé tartunk, mindnyájan
testvérek is vagyunk és közös munkában, közös, egyetértő
szeretetben kell végcélunkat munkálnunk. A szeretet, test-
vériség és egyenlőség elvét a kereszténység hirdette először.
És nemcsak szóval hirdette. Mert ezt sokan teszik, ezt könnyű
tenni. Hanem tettel is. A gyengébbet elnyomó szívtelenség
helyén a tevékeny szeretet és irgalom gyakorlásával hódí-
totta meg a szíveket.
Az ókor nem ismerte a kórházakat és menedékházakat,
a szegényistápolást és betegápolást; az ókorban szégyen volt
az irgalom és bűn a könyörület. A gyermek, a munkás, a nő
nem voltak egyenértékű és teljesjogú emberek. A keresztény-
ség megváltoztatta mindezt, de annyira ment, hogy külön
intézményeket teremtett, melyeknek keretében szabadok
lettek önként rabszolgákká, gazdagok szegényekké, egészsé-
gsek betegekké és erősek gyengékké, hogy a gyengéken és
nyomorgókon segítsenek. A nőnek, a gyermeknek, a munka
emberének a kereszténység adta meg az emberi jogot s azt
a méltóságot, melyen ma áll.
A családi élet
és a kereszténység.
Mindenekelőtt megalapította a kereszténység a társa
dalmi lét legbiztosabb alapját, az erkölcsi alapokon nyugvó,
határozott és szilárd elvek szerint berendezett keresztény
családi életet. Az emberi szívek legerősebb s legszebb szén
vedélyét, a férfi és nő szerelmét megszentelte, állandósította,
ellenállóképessé tette. Megadta a férfi és nő szerelmének a
legfőbb támaszt: a kölcsönös becsülést, az egymás erkölcsi
értékének s egyenjogúságának elismerését. Az ókorban a nő
rabszolga vagy hetéra volt, kivel ura tehetett, amit akart,
elbocsáthatta, amikor neki tetszett. S ha egyik-másik népnél
a nő helyzete valamivel jobb volt is, sehol sem tekintették
a férfi egyenrangú élettársának, kivel emez minden örömét és
búját, minden gondját és törekvését köteles volt volna meg
osztani. A kereszténység állította fel először az elvet, hogy
bár a család feje a férfi, a nő mégis mint ember és hitves,
a férfival egyenrangú, nem a férfi vak szenvedélyének esz-
köze, hanem teljes tiszteletére és szeretetére méltó.
S micsoda zseniális gondolat volt a kereszténységtől,
mennyi tömeglélektani és népnevelői mélyrelátást árult el,
hogy a legerősebb ösztönnek, a nemi ösztönnek intézményét,
a házasságot szentségi jellegre emelte s vallásossági ténnyé