A katolikus egyház krisztusi eredete

89
krisztusi jósszónak megvalósulása: „Ahogy engemet gyűlöl-
teik, titeket is gyűlölni fognak”, (Ján 15, 20) valamint annak
a szenvedést és győzelmet egyszerre jelentő evangéliumi jel-
szónak beteljesedése: „Non praevalebunt”, „a pokol kapui
nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16, 18),
„Non praevalebunt”
Micsoda diadalos összefoglalása ez a szó a római ka-
tolikus Egyház egész történetének az évszázadok pusztító vi-
harai s a, szellemi és anyagi erőszakoskodás egyre megújuló
küzdelmei között! Mikor volt ennek az Egyháznak békéje?
Mikor nem támadták kívülről? Mikor nem iparkodott az el
lenség bensejében is zavart, békétlenséget, meghasonlást
idézni elől S hová lett mindez a támadás'? Hol van ma a
gnózis, az őspogány filozófia titkos hadjárata a keresztény
gondolattal szemben'? Hol vannak a Nérók és Diokleciánok?
Hol van Árius Krisztus-tagadása s a krisztológiai eretnek-
ségek évszázadokon át villongó forradalma? Hol vannak a
nesztoriánusok és monotheléták, a patripasszlánok és mace-
dóniánok, a donatisták és pelagiánusok, a manichéusok, mon-
tanisták, valdusok és albigenzek? Hol vannak a népvándor-
lás hordái, a vandálok, a gótok, a hunok és longobárdok”?
Hol vannak a büszke Hohenstaufok, az invesztitúra egyház-
jogtipró kényurai? Hol van Bajor Lajos és Szép Fülöp! Hol
van VIII. Henrik és angol Erzsébet? Hol Nagy Péter ós II.
Katalin? Hol a francia félisten-királyok s a korzikai hadúr,
aki kezét emelte fel a római Egyház pápájára s röviddel
utóbb ugyanazon fontainebleau-i vár ugyanazon termében
volt kénytelen aláírni lemondását a, császári méltóságról.
melyben a pápát megütötte? Hol van Bismarck, aki büszkén
hangoztatta, hogy „nach Canossa gehen wir nich f” s végül
mégis kijelentette, hogy a római Egyház zárt egységével és
belső erejével szemben teljesen elhibázta számításait?
„A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Anglia leg-
nagyobb történetírójának, Macualay-nak klasszikus nyilat-
kozatai a római Egyház változatlan szilárdságáról isme-
retesek. „Nincs a földkerekségen más olyan intézmény és
nem is volt soha, mely annyira megérdemelné a. figyelmet,
mint a római katolikus Egyház. Ennek az Egyháznak a tör-
ténete összeköti a civilizáció két nagy korszakát: az ó- és
újkort. Nincs kívüle intézmény Európában, mely abba a
korba vezetne vissza, mikor még áldozatok füstje szállt az
ég felé a Pantheonból és zsiráfok meg tigrisek ugrándoztak