A katolikus egyház krisztusi eredete

212
lett az Isten választott népének hivatására s hogy azért a
messiási ígéretek tőle a „pogányokra” lesznek átszármazan-
dók. Ezért a zsidók viszont halálra szántak Krisztust és hó-
héraivá lettek Ebben a tényben adva van az örökké áthidal-
hatatlan elvi ellentét a zsidóság és kereszténység között. Az,
aki a keresztényeknek Istene, Megváltója és mindene, akit
a kereszténység a háromszor Szenttel azonosít, akit térdre-
borulva imád, akiért száz- és százezer hívő az életét adta és
vérét ontotta, az a zsidóság szemében ma is népének ellensége
és gyűlölete tárgya, közönséges népámító, lázító és gonosz-
tevő vagy legjobb esetben veszedelmes őrült volt, akit ártal-
matlanná kellett tenni. Természetes dolog, hogy amíg ez a
Krisztus-lekicsinylés vagy talán Krisztus-gyűlölet is nemze-
dékről-nemzedékre száll a zsidóság szívében, addig a vallá-
sos keresztény nép lelkéből sem lehet kiirtani a zsidóságtól
való húzódozást s elmosni a képzetet, amely a mai zsidóság-
ban az istengyilkosság bűnrészeseinek utódjait látja.
S ha a méltányosabban érző, felvilágosult zsidósággal
szemben a Krisztus-gyűlölet vádja sokszor igazságtalan is,
a zsidó hiten való megmaradás tényében nem ok nélkül látja
a hívő a Krisztus felsőbb küldetésének s bebizonyított isten-
fiúságának hallgatag visszautasítását s így bizonyos önazo-
nosítast és szolidaritásvállalást is azokkal, akik az önmagát
Isten fiának valló Krisztust eszelősnek vagy csalónak tar-
tották s emiatt keresztre juttattak. Az ellentét tehát a zsi-
dóság és a Krisztus-hívő kereszténység között mindenkép
elsimíthatatlan.
A Krisztus személyével szemben való ellenségeskedés
az egész keresztény egyháztörténelem folyamán tovább foly-
tatódott.
Amint az első keresztényüldözés az idősebb Jakab apos-
tol kivégzésével egyetemben a zsidóságból indult ki; amint
a nagy pogány egyházüldözésekben mint besúgók és kémek
Tertullián szerint első sorban zsidók szerepeltek, úgy az
egész keresztény ókor-, középkor- és újkoron át, megszámlál-
hatatlan esetben és változatban nyilvánult meg az ellentét a
kereszt és a zsinagóga között.
Ennek a 19 százados harcnak történeti fejlődésére és
fázisaira itt nem térhetünk ki. Rá kell azonban mutatnunk
a tényre, hogy a harc éppen nem állt kizárólag vallási vagy
érzelmi ellentétek jegyében. Számos más szempontot is te-
kintetbe kell itt venni, melyek nélkül az ellentéteket megma-
gyarázni s ugyanakkor a zsidóságnak mai különleges hely