A katolikus egyház krisztusi eredete

231
uzsoraűző, szívtelen, kizsákmányoló faj szerepel s neve az
uzsora fogalmával úgyszólván összenőtt. Szent Bernátnál a
„iudaizare” szó egyenesen annyit jelent, mint „uzsorát
szedni”. A XV·, XVI., XVII. század népies irodalma, a nép-
dalok és közmondások a zsidót folytonosan mint uzsorást,
ostyameggyalázót és gyermekgyilkost emlegetik. A közép-
korban a kamatszedést a keresztényeknek az Egyház és az
állam egyaránt tiltották, ami a zsidók elismert uzsoraprivi-
légiumait jelentékenyen előnybe helyezte. így történt, hogy
a zsidók már a középkorban mesés gazdagságra tettek szert.
Kabachi Erazmus az egész közép- és újkor közmeggyőződé-
sét jelzi, midőn 1487-ben így panaszkodik: „A szegény emberi
a zsidók irgalom és könyörület nélkül kirabolják és meg-
nyúzzák. Ezek a zsidó uzsorások a legkisebb falvaikba is
befészkelik magukat s ha öt forintot kölcsönöznek, hatszoros
zálogot vesznek kamatul, a kamatért újabb kamatot s ezért
újabbat követelnek, úgy hogy a szegény ember mindenét rajta
veszti.” (Janssen, Geschichte des deutschen Volkes; 1. Som-
hart, Kapitalismus, I., 271. ο.)
Α véres zsidóüldözések természetesen elítélendő, keresz-
ténytelen jelenségek voltak, de mindenesetre arról tesznek
tanúságot, hogy a keresztény népekben a zsidók szereplése
állandóan mélységes elkeseredést és gyűlöletet váltott ki.
Ugyanez a gyűlölet és a zsidóktól való szabadulás vágya
indította Spanyolországot és Portugált a zsidók kiűzésére a
XV. században; e példát a XV. században a nagyobb német
városok, a XVI. században számos olasz város követte.
Nálunk már Nagy Lajos kiűzte őket 1360-ban; öt évvel utóbb
azonban már ismét visszatérhettek s a királyok- és főuraktól,
kiknek a zsidók pénzére szükségük volt, különféle előjogokat
nyertek. Másutt gettókban, zsidónegyedekben kellett meg-
húzódniuk és ismertetőjeleket viselniök, bár ezt az elkülönö-
zést nem a gyűlölködés és bosszúvágy, hanem az elővigyázat
és önvédelmi szempont írták elő. Viszont természetesen ért-
hető az is, hogy a keresztény népek és államok szigorú állás-
foglalása a zsidóságban az ellenszenvet és az altruizmus
hiányát csak fokozta.
Élénk részt vettek a zsidók a szekularizációban és az
egyházi javak elvilágiasításában is. Ausztriában a szekula-
rizált drága egyházi szerek és edényekért a zsidók azonnal
20 millió forintot ajánlottak föl; mire II. József, hogy „a
visszaéléseknek elejét vegye”, előbb összetörette vagy beol-
vasztatta a szentelt edényeket. Bajorországban az elrabolt