A katolikus egyház krisztusi eredete

190
lissaboni földalatti börtönökben pusztult el); nem szólunk a
bélpoklosszigetre zárkózott De Veuster Damján-ról Ozanam,
egyetemi tanárról, a Szent Vince-egylet megalapítójáról,
Brentano Kelemen-ről, Garcia Morénó-ról, az ekvadóri köz-
társaság elnökéről, kit 1875-ben a szabadkőmívesek meggyil-
koltak, de akit keresztény karitativ és szociális működéseért
ma is áldva magasztal az ekvadóri nép; Don Boscó-ról, aki-
nek nevelőintézeteiből évenkint 25.000 elhagyott árva gyer-
mek kerül ki; a nagy Ketteler püspökről, Kolping Adolfról,
a legény egyesületek megalapítójáról és annyi másról, akik-
nek puszta felsorolása is köteteket töltene be s mind élő bi-
zonyságai annak, hogy a kereszténység a mai napig sem
szűnt meg az emberi nyomor minden nemének s a szociális
szükségek minden fajának enyhitésén fáradozni.
Ugyanaz a keresztény karitasz, melyet Krisztus hirde-
tett s melyet az egyház immár 19 évszázad óta gyakorol, ma
is meghallja az emberi nyomor minden jajkiáltását. Meg-
hallotta a kitett gyermek nyöszörgését, a csecsemő, az árva
sírását; meghallotta a vakok, süketnémák, bénák, elmebete-
gek panaszát s menhelyet létesített számukra; megérezte a
veszélyeztetett ifjúság elhagyatottságát s egyletekkel, intéz-
ményekkel gondoskodott a tanoncok, a legények, az elha-
gyott gyermekek, a munkásifjak erkölcsi megmentéséről.
Észrevette az erényében s nőiességében fenyegetett nővilá-
got és sietett a keresztény patronázsok, vasúti misszió, no-
es leány védő egyesületek, leánykereskedelem elleni egyesü-
letek, cselédegyletek, munkásnőegyletek által megvédeni a
nőket a szociális és erkölcsi bukástól. Nincs a szociális nyo-
mor enyhítésére létesült intézmények között csak egy is,
mely nem a keresztény karitasz s a katolikus motívumok
indítóokaiból vette eredetét, úgy hogy el lehet mondani,
hogy ami szép, ami nagy, ami magasztos és életképes akció
a mai szociális nyomor enyhítésére létesült, mind a keresz-
tény karitasz sugallatára s a katolikus önfeláldozás buzgól-
kodására vezethető vissza.
A katolicizmus ezirányú intézményes kulturtevékeny-
sége mellett fel sem lehet említeni azt a teljességgel elenyé-
sző kis filantropikus tevékenységet, mely mögé bizonyos
egyházellenes társulatok a maguk vallásellenes aknamun-
káit rejtegetni szokták. A katolicizmus szociális-kulturális
érdemei mellett eltörpül minden törekvés, mely a társadalmi
kérdéseket Krisztus elvei nélkül akarja megoldani s nap-
jaink szociális problémáinak összekuszálódása, a kibontako-