A katolikus egyház krisztusi eredete

53
mindenütt kiragadták az Egyház kezéből. Gondoskodtak
róla, hogy a legméltóbb, a legbuzgóbb, legtisztább, leg-
apostolibb lelkű papok ne érvényesülhessenek s ha aztán az
ő általuk kinevezett vagy kierőszakolt papok vagy püspökök
mulasztásokat követtek el, akkor az Egyházra mutattak,
mintha az volna felelős az« ő államcsínyjeik következmé-
nyeiért. Nem engedték, hogy az Egyház függetlenül nevezze
ki saját főpásztorait, függetlenül reformálja szerzeteit, füg-
getlenül nevelje papságát s függetlenül érvényesítse az egész
egyházi élet fölött legfőbb felügyelői jogát s azután az Egy-
házra dobnak követ, ha az állami és világi beavatkozások
megtermik szomorú gyümölcsüket· Bezzeg ahol tisztán az
egyházi és vallási szempontok irányítják az egyházi hivata-
lok betöltését, mint pl. Hollandiában, Amerikában stb., ott
a papság értelmi és erkölcsi színvonal dolgában csodálatos
magaslaton áll.
Ha az is megtörténhetett, hogy egyes országokban más-
vallásúak, sőt az Egyház közismert ellenségei nevezték ki a
püspököket és nagyvárosi plébánosokat: nem perfídia-e
aztán, ha utóbb ugyanezek az ellenségek szemforgatva jaj-
gatnak, hogy a papság nem felel meg hivatásának'?
Állandó tünet az is, hogy ugyanazok, akik a rossz papo-
kat állandóan nyilvántartják és megfigyelik, viszont a leg-
határozottabban útját állják minden egyházi reformmunká-
nak, minden javítási kísérletnek. Éppen az ú. n. antikleri-
kális elemek azok, amelyek azonnal pártját fogják minden
fegyelmezetlenségnek, minden erkölcstelen életű, liberális,
hűtlen papnak, minden hittagadónak és árulónak. Nem a
rossz papokat üldözik, hanem ellenkezőleg azokat, akik köte-
lesség'üket lelkiismeretesen teljesítik, akik tiszta élet, tudo-
mányos képzettség s a lelkek üdvéért való buzgólkodás dol-
gában leginkább kitűnnek. Valamennyi egyházüldözésnél
legelsősorban a szerzetesrendek, még pedig első helyen a leg-
fegyelmezettebb és legerkölcsösebb szerzetesrendek ellen
megy a harc, azokat száműzik legelőször.
A rossz papokra való hivatkozás tehát nem tárgyila-
gos, hanem merőben taktikai okokból választott kifogás.
A katolikus Egyház ereje éppen a papság, a hierarchia; ter-
mészetes, hogy ez ellen dúl az Egyház ellenségeinek legádá-
zabb harca. Sebaj! Reá is vonatkozik a Megváltó ígérete,
hogy „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. (Mt 16, 18).