A katolikus egyház krisztusi eredete

76
babonát, tudatlanságot és nyomort irtva, megtelepítik az
évezredes elhanyagoltságban élő népek között a keresztény-
séget és keresztény kultúrát. Aki a katolikus szerzetesség-
gel szemben hereségről és lustálkodásról beszél, az a napot
nem látja az égen s érthető, hogy a katolikus szerzetesek
elleni propaganda csak azok körében tud eredményeket fel-
mutatni, akik azokat csak ellenséges rajzolásokból ismerik.
Maga Voltaire, a protestáns Leibnitz s annyian mások
beszéltek a katolikus szerzetesrendekről az elragadtatás és
bámuló tisztelet hangján.
Az igaz Egyház szentségének kiváló ismertető jele
továbbá az is, hogy mily számban és arányban tudott létre-
hozni kiváló egyéneket, az erkölcsi tisztaság, nagyság és
szentség hősies magaslatán álló embereket: szenteket. Hogy
e tekintetben a katolikus Egyház nemcsak messze megelőz
minden mást, hanem egyenesen egyedül is áll kiváló férfiai-
nak és nőinek óriási seregével, ezek emberfölötti hősiessé-
gével, még másvallásúak sem tagadják. Ránk fogták száz-
szor is, hogy túlzók, pesszimisták vagyunk, világkerülők,
élhetetlenek, de nem tagadhatják, hogy a katolikus Egyház
a szentek és hősök nevelőiskolája» 1 A nálunk is előforduló
ballépéseket és bűnöket, főleg ha egyháziak hibáiról van szó,
mint nyilvánvalóan szemetszúró esetet nagy ügybuzgalom-
mal tartják nyilván; de ép azért tehetik ezt nagy színpadi
hatással, mert a katolicizmust mindenki mint az erkölcsi
tisztaság legfőbb őrét ismeri és hallgatagon el is ismeri.
Hiszen a katolikus Egyháznak csak vértanúja számos millió
van! Hogy nemes jellemeket és nagy embereket csak ez az
Egyház tudott nagy számmal nevelni, annak klasszikus meg-
vallása Lavater protestáns német költőnek szava, aki a
katolikus vallásnak elsőrangú jellemképző erejét Stolberg
gróf megtérésekor ekkép ismerte el hozzá intézett levelé-
ben: „Válj díszére a katolikus Egyháznak! Gyakorold azon
erényeket, melyek a nem-katolikusokra nézve elérhetetle-
nek... Légy szent, amino Borromei Károly volt! Nektek
vannak szenteltek, nem tagadhatom, nekünk nincsenek, leg-
alább nem olyanok, aminők a tieitek!” (Rosenthal, Konver-
titenbilder aus dem neunzehnten Jahrhundert I. 2, 21).
Ugyanazon időben, amidőn a reformáció az erkölcsö-
ket magának Luthernek és Kálvinnak saját bevallása sze-
1 Lásd Bangha Béla: Jellemrajzok a katolikus Egyház életé-
ből. 3-ik kiadás. Budapest, 1923.