A katolikus egyház krisztusi eredete

130
értetődőt támogatta s fejlesztette. Alig találunk rendes lelki-
pásztorkodás alatt álló katolikus egyházközséget, amelyben
a legmagasabb lelkiéletnek s önfeláldozó Krisztus-követés-
nek csendes hősei ne ragyognák be környezetüket a keresz-
tény hősiesség példaképével. Sőt bizonyos igen nagyfokú le-
mondást és tökéletességet a katolikus Egyház minden pap-
jától megkíván: csak azt engedi az oltár szolgálatára, aki
az élethossziglan való önkéntes tisztaság nagy áldozatát vál-
lalja s teljesíteni hajlandó. A papi nőtlenséget sokan támad-
ják azok közül, akik a katolikus papságon csak a hibákat
szokták meglátni s akik nem veszik tekintetbe, hogy az ön-
kéntes tisztaság és nőtlenség a szentírás és az őskeresztény-
ség tanúvallomása szerint igenis krisztusi ideál. Ha igazsá-
gosak akarnának lenni, nem csupán a jószándékon néha
mégis diadalmaskodó emberi gyengeség áldozatait kellene
észrevenniök és bírálgatniok, hanem azt a számtalan hőst is
a papi reverendában, aki ezt a nagyszerű s nemes fogadal-
mat egészen élete fogytáig hűen betartja s a csábító világ
minden incselkedései között állandóan áldozatul hozza a ter-
mészetfeletti javakért a legemberibb vonzalmakat és vágya-
kat! A katolikus papság zöme hű a fogadalmához s már ez-
zel is remek és felsőbbséges példáját adja az igazán vallá-
sos lelkületnek, a Krisztus-követés és Krisztus-szeretet hősi
fokának a katolikus Egyházban.
A katolikus vallásosság általános erkölcsi hatása a
morálstatisztikusok szerint is szembeötlő. Számos erkölcs-
statisztikai munka mutatta ki a katolikusok kedvező helyze-
tét az erkölcsiség terén; ez irányban elég itt Krose (Religion
und Moral Statistik) s Pezenhoffer könyvére (A demográfiai
viszonyok hatása a nép szaporodására) utalnunk.
Mindezek után nem lehet kétséges, hogy a katolikus
Egyházon gyönyörűen teljesedik az apostol szava, amely
szerint „Krisztus szerette Anyaszentegyházát é(s önmagát
adta érette, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek
fürdőjével az élet igéje által, hogy dicsővé tegye magának
az Anyaszentegyházat, nem lévén azon szeplő vagy redő vagy
más eféle, hanem hogy szent és szeplőtelen legyen.” (Ef 5,
25-27.)