A katolikus egyház krisztusi eredete

143
ha, tegyük fel, sokan vannak is, nem ez a fő. A fő az, – s
ezt sokan nem veszik észre, – hogy sokan, nagyon sokan
megtartják; már pedig egyetlen ilyen eset, még inkább tíz
vagy kétszáz ilyen eset is olyan nagy dolog, olyan óriási
presztízs forrása és oly hatalmas argumentum az Egyházra
nézve, hogy annak bizonyító erejét ezer rossz pap rossz
viselkedése sem ingathatja meg. Mert a nőtlenség meg nem
tartása nem bizonyít semmit; csak azt, amit úgy is tudunk,
hogy ez a követelmény nagy és nehéz; de éppen ebből esik
kétszeres fény a celibátust megtartók érdemére és heroiz-
musára.
Nem csoda, hogy éppen az Egyház ellenségei küzdenek
mindig a celibátus ellen: tudják, micsoda óriási dísztől és
erőtől fosztanák meg vele a gyűlölt Egyházat.
Az apológiái vonatkozáson kívül azonban egyenesebb
gyakorlati vonatkozása is van a celibátusnak s ez a lelki-
pásztori hatás. A pap a lelkiség kultuszának őre, az evangé-
liumi önmérséklés és lemondás hirdetője, a természetfölötti
javak és szempontok hangoztatója. Milyen gyönyörű gondo-
lat tehát, hogy a pap ezeket a szempontokat és evangéliumi
elveket mindenekelőtt önmagán próbálja ki s mutassa be a
népnek! Ugyebár, különös dolog, amikor a gazdag pap inti
a szegény hívőt türelemre, vagy ha az iszákos pap hirdeti az
absztinenciát! Nos, épp oly különös volna, ha az élvezethaj-
bászó pap beszélne a híveknek az önmegtagadásról s az ér-
zékiség fékezéséről. A katolikus morál igen erős követelmé-
nyekkel lep fel a hívőkkel szemben az önmegtartóztatás dol-
gában és sok u. n. „jó” katolikus is van, aki nem is sejti,
mennyi mindenre terjed ki a „meg ne kívánd!” tilalma a
házasságon kívül, sőt a házasságon belül is! A katolikus
morál szerint nemcsak a pap van celibátusra kötelezve. Tel-
jes önmegtartóztatásra vannak kötelezve azonkívül nemcsak
mindazok, akik házasságon kívül élnek, hanem azok is, akik
a házasságon belül bármely okból, pl. hosszas távollét, fog-
ság stb. miatt, vagy pedig a nő egészségi állapotára való te-
kintetből, vagy mert több gyermeket eltartani képtelenek, a
legitim érintkezéstől hosszabb ideig, talán állandóan is tar-
tózkodni kénytelenek. A katolikus morál azt az álláspontot
soha el nem ismerheti, hogy ami nehéz, az nem lehet kötei-
lező; ezen a téren legkevésbbé. A test kívánságainak fékezése
már csak az „idegen” nőkre nézve is éppoly kötelező s meg-
alkuvást nem tűrő parancs a házas férfira nézve is, mint a
nőtlenre; s ha a fenti esetek a házasságon belül is gyakran