A katolikus egyház krisztusi eredete

139
Ennek az elvi „türelmetlenség”-nek voltaképen jellem-
szilárdság és következetesség az igazi neve. Ha az Egyház
nem temeti el az öngyilkosokat, a szentségek visszautasított
a halálos ágyon, a notórius szabadkőmíveseket s párbajozó-
kat: ezzel csak azt a szent jogát és kötelességét gyakorolja,
hogy az egyházi szertartásokat nem adja oda puszta külső
dísznek s parádénak; nem fejti ki pompáját s ünnepélyes
imáit ott, ahol a halott, amíg élt, az Egyház szertartásait s
kegyszereit konokul visszautasította. Ennyi Önérzetnek, kegy-
szerei megbecsülésének az Egyház sem lehet híjával. Ha az
Egyház nem tűri meg a házasságok könnyelmű feloldozga-
tását s a feleségek csereberélését, ezzel csak a házasság szent-
ségi jellegét védelmezi s ezért a társadalom s elsősorban a
nők hálával tartoznak neki. 1 Ha az Egyház a vegyes házas-
ságokat csak akkor ismeri el törvényes, szentségi házasság-
nak, ha azokban a gyermekek helyes, katolikus neveltetése
biztosíttatik, ebben is az Egyház csak a gyermekek lelki üd-
vösségét védelmezi s azt az elvet juttatja kifejezésre, hogy
katolikus hívő soha semmi körülmények közt bele nem egyez-
hetik abba, hogy akár egyetlen gyermekét is tudatosan ha-
mis hiten nevelje. Ez ismét nem türelmetlenség s nem merő
felekezeti csökönyösség (mint a protestánsoknál, ahol az el-
lenkező követelésnek semmiféle dogmatikai alapja nincsen),
hanem következetesség és jellemszilárdság. 2 Ha az Egyház
tiltja a nemkatolikusokkal való vallási közösködést, ebben
is az a szent elv vezeti, hogy a törvényes Egyháznak Krisz-
tustól rendelt egységes jellegét kidomborítsa s a vallási kö-
zömbösség rákfenéjét irtogassa. Csak százszor nemesebb,
egyenesebb s jellemesebb eljárás ez, mintha bizonyos feleke-
zetekben mindenkit összeadnak, mindenkit eltemetnek, min-
den hitnek s minden kultuszformának utat nyitnak, mintha
1 Egyesek itt arra hivatkoznak, hogy az Egyház, ha hatalma-
sokról volt szó, azok kedvéért igenis többször eltekintett a házasság-
jogi szigorú elvek betartásától. Erre egyetlen példa sincs az Egyház
történetében. Napóleonnak sokat hánytorgatott második házassága
sem példa erre (1. Magyar Kultúra, VII· 514.) Ellenkezőleg: arra van
példa, hogy az Egyház inkább egy egész katolikus országot, Angi iát,
vesztet+e el, de nem engedett az egynejűség elvéből, a házasság fel-
bonthatatlanságára vonatkozó isteni törvény szigorából.
2 Magyarországon és Németországban az új kánonjogi kódex
kihirdetése előtt tűrt állapot volt a reverzális nélküli házasság; az
Egyház azonban a reverzális nélkül kötött vegyes házasságot akkor
is épúgy tiltotta, mint most, csak épen érvényesség szempontjából
nem emelt kifogást.