A katolikus egyház krisztusi eredete

139
Ha egyes esetekben a külsőségek kultusza csakugyan
annyira túlteng, hogy a belsőnek rovására válik, vagy ha
valaki a külsőségek mellett megfeledkezik a belső lelki élet
gyakorlásáról, ez természetesen helytelen, de itt megint, mint
sok más esetben, különbséget kell tenni a helyes intézmény
és az azzal esetleg akaratlanul is visszaélő emberek hibái
között. Abból, hogy vannak hívők, papok és világiak, akik
a külsőségekre túl nagy súlyt helyeznek s ugyanakkor a
lényeget, a bensőt háttérbe szorítják, még mindig nem követ-
kezik, hogy tehát a külsőségek értéktelenek, hanem csak az,
hogy ez vagy az az ember nem helyesen él velük.
Hogy azonban feleletünk teljes legyen, különbséget kell
tennünk külsőségek és külsőségek között. A vallásosságnak
nem minden külső megnyilatkozása érdemel egyenlő védel-
met s az Egyház maga is nagyon különböző állást foglal el
az egyes külső vallási megnyilatkozásokkal szemben.
Vannak ugyanis külsőségek, amelyeket az Egyház nem-
csak nem helyesel, de nem is tűr meg, és minden erejével
mint helytelent üldöz; ilyenek a babonás cselekedetek, ami-
kor t. i. személyeknek, tárgyaknak vagy cselekményeknek
oly természetfölötti ható erőt tulajdonítunk, aminővel azok
sem természetüknél, sem isteni intézkedésnél fogva nem bír-
nak. Ezek közé tartozik pl. az az Egyháztól minden eszközzel
üldözött hólabda-rendszer, amellyel egyesek bizonyos „imák-
nak” kilencszer való leírását s tovaküldözgetését szorgalmaz-
zák a hiszékenyek között, mert hogy „különben szerencsétlen-
ség fog bekövetkezni” az illetőre; ilyen babona továbbá a
szellemidézés, az asztaltáncoltatás és hasonló dolgok. Vannak
azután a vallásosságnak szertelen és értelmetlen megnyilvá-
nulásai, pl. ha valaki 3-4 olvasót csavar a nyakába s feltűnő
s ízléstelen hajbókolásokkal, térden-csúszásokkal stb. okoz
feltűnést a templomban és méltatlankodást a hívők közt.
Második fajtája a külső áhítatgyakorlatnak azok a cse-
lekedetek, amelyeket az Egyház nem részesít semmiféle po-
zitív helybenhagyásban, de nem is tilt, amennyiben a hívek-
nek vagy azok egyik-másik osztályának épülésére, lelki örö-
mére vannak s viszont semmiféle helytelen és babonás jelle-
get nem tartalmaznak. Ilyenek a különböző magán-ájtatos-
ságok és búcsújárások, új és új litániák, kilencedek stb.
Vannak, harmadszor, az Egyház által helybenhagyott,
sőt ajánlott „külsőségek” és szertartások, de amelyeket az
Egyház senkire nézve nem tesz kötelezővé. Ilyenek a külön-
böző szentelmények (szenteltvíz, hamvazás, balázsáldás), az