A katolikus egyház krisztusi eredete

VIII.
A katolicizmus és a kultúra.
„Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát,
H akkor a többi mind hozzáadatik nektek!” mondotta egy
alkalommal Krisztus. Ez utasítás értelmében a katolikus
Egyház mindenekelőtt a lelkekben igyekezett megalapozni
Isten országát, de ugyanakkor az emberiség földi boldogulásának
és kultúrájának is hatalmas lendítő eszköze lett.
Míg teljes erejével a krisztusi programúi megvalósításán
fáradozott és „kereste mindenekelőtt az Isten országát és az
ő igazságát”, ugyanakkor hatalmas arányokban teljesedett
működésén az Ígéret is, hogy „a többi mind hozzáadatik
nektek”. Így lett a katolikus Egyház a valláserkölcsi
misszió mellett a népek boldogulásának eszközévé.
Ezt a tételt ugyan sokan kétségbevonták s ma is sokan
vannak, akik szakadatlanul hirdetik a katolicizmus és a
kulturális haladás összeférhetetlenségét s követelik a kul-
túra laicizálását, elsősorban a nép-
és gyermeknevelés, a
közoktatás terén as Egyház háttérbeszorítását. Hogy menynyire
nincs igazuk, látni fogjuk, mihelyt csak nagy vonásokban
is ismertetjük a történelem fényénél a katolikus
Egyház s mai kultúránk viszonyát.
A kultúra fogalma.
Kultúra alatt az emberi tehetségek és erők olyfokú
felhasználását értjük, mely által úgy a köz-, mint a magánélet
az emberi lét céljának megfelelőleg műveltebbé, finomabbá
és rendezettebbé lesz s oly állapotok teremtésére
válik alkalmassá, melyek közt az emberi nem méltóságához,
rendeltetéséhez
boldogulhat.
és finomult igényeihez mérten fejlődhetik és
Ebből a meghatározásból mindenesetre világos, hogy
a kultúra maga nem végcél. Nem maga a javak összessége,
nem maga a boldogság, hanem igenis a földi boldogságnak
egyik kollektív előfeltétele. A keret, melyben az emberi nenv
nek boldogulását keresnie és előkészítenie kell; a hangszer,
melynek készen kell állnia, hogy azután az emberi erők és
törekvések a boldogulás és boldogság összhangzatos szimfóniáját
csalják ki az életből.
Azonban ma sokan esnek abba az egyoldalúságba, hogy