A katolikus egyház krisztusi eredete

220
olyan magaslatain, hogy egyedül vallási szempontból senkit
sem veinek mes. ismeretesek pl. Napoleon, Voltaire, Fichte,
Schopenhauer, nálunk gróf Széchenyi István), Kölcsey, Tre-
fort és mások óvó nyilatkozatai a kultúrbomlasztó zsidóság
ról. „A nép szegénységének, úgymond pl. Kölcsey, veszedel-
mesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szaporodása.” „Ha
eery kor, úgymond Széchenyi István, a magyar emancipálja, a
zsidót, ki fogja majd emancipálni a magyart'?”
Eszmemenetünk teljességének érdeke mellőzhetetlenné
feszi ezeknek az erkölcsi tulajdonságok szemügyrevételét is.
A zsidók erkölcsi tulajdonságai.
Erkölcsi tekintetben mindenekelőtt szembeszökő a mo-
dern zsidóságon a kimondottan s nagyfokúan materialisz-
tikus életfelfogás. A zsidó élete célját határozottan a földi
javakban keresi. Még ha hisz is az örök életben, nem sokat
törődik vele, törekvéseinek súlypontja a földi létre irányul.
Ezért igyekszik mindenekelőtt minél nagyobb gazdagság és
vagyon felhalmozására; ezért fejleszti egyoldalúlag figyel
mét s érdeklődését a gazdasági élet fejlesztésének, a kereske-
dés, az üzletcsinálás és kommercializmusnak irányvonalában.
A kereszténységgel szemben ez a zsidó materializmus
a képzelhető legnagyobb ellentétet képezi. Krisztus folyton
az örök életre utal s oly kincseknek keresésére tanít, melye
ket tolvaj el nem rabolhat, melyeket rozsda és moly meg nem
emészt. A zsidó beéri a földdel, a. föld aranyával. A keresz-
ténynek az anyagi jólét csak eszköz a magasabb cél, a lelki
javak felé, a zsidónál az anyagi előny maga a cél. Nem csoda
tehát, ha a gazdasági versenyben jobban győzi; de érthető az
is, ha a keresztény életfelfogás a zsidó materializmusban
saját léte legmélyebb alapjának megtámadóját látja.
Ε materialisztikus gondolkozással karöltve lép föl a
zsidóságban az altruizmus nagyfokú hiánya. Az ószövetség
voltakép általános emberbaráti szeretet nem ismert, sőt a
különbségtételt „fajbeli” és „idegen” közt maga a szentírás
elismerte. Mózes könyvei szerint (Deut 23, 20) a zsidónak a
fajbelitől nem volt szabad soha kamatot vagy uzsorát szed-
nie, viszont meg volt engedve, hogy az idegentől, a gójtól
kamatot (uzsorát) szedjen. A Talmud úgy értelmezte ezt
az engedélyt, hogy kötelességet csinált belőle: „az idegentől
uzsorát kell venned”. S a zsidóság természetesen megfogadta
a Talmud tanácsát.
A középkori irodalomban a zsidóság állandóan mint