A katolikus egyház krisztusi eredete

94
a szavakat nem is közvetlenül tanítványaihoz, hanem a
farizeusokhoz intézte s már ezért is ki van zárva, hogy a
protestáns értelemben vett „láthatatlan” Egyházra értette
volna: „bennetek”, azaz „bensőtökben” van. Mert hiszen
csak nem tehető fel, hogy Krisztus a farizeusok lelkében
állította volna fel s abban ismerte volna fel első helyen a
„mennyeknek országát”?
Hasonlókép keveset jelent a szamariai asszonnyal való
társalgásnak ama részére való hivatkozás, ahol Krisztus azt
mondja a szamariai asszonynak, hogy az Isten igaz imádói
„lélekben és igazságban” fogják imádni az Istent. (Ján 4,
24.) Egyesek ezt a kijelentést is az immanens, merőben lelki
Isten-országára szeretik vonatkoztatni. De nincs igazuk.
Mert mire is adta Jézus ezt a mondatot válaszul!? A szama-
riai asszonynak arra a kérdésére, hogy kinek van hát igaza,
a zsidóknak-e, akik az ő jeruzsálemi templomukat tartották
az imádság és áldozatok igazi, törvényes színhelyének, vagy
a szamariaiaknak, akik az ő szent hegyükön Szichemben
áldoztak? Jézus erre félig kitérően, s mégis teljes igazság
gal így felel: eljön az idő, s már itt is van, amikor az Isten
igaz imádata nem lesz többé helyhez kötött, tökéletlen, kül-
sőleges imádás, hanem elsősorban az igazságot befogadó
lélek lesz az Isten igaz temploma. Ez a felfogás azonban
éppen nem zárja ki a „lélekben és igazságban imádók” szer-
vezettségét, vagy akár a, külső istentiszteletet általában is.
Hiszen az apostolok is hasonlókép hangoztatják, hogy első-
sorban ,,lelki ház” legyünk, s „lelki áldozatokat” mutassunk
be. (1 Pét. 2., 5.) De ugyanakkor ők is ,,nyájról”, ,,egyház-
ról” beszélnek, engedelmességet követelnek, a látható eucha-
risztikus áldozat bemutatásáról szólnak. Kétségtelen tehát,
hogy mikor a lelkiség fontosságát akarják kiemelni az Egy-
házban, viszont eszükben sincs tagadni az Egyháznak kül-
sőleg is megszervezett, látható, társasági jellegét.
Azt vethetné ellen valaki: ha az Egyház csakugyan
látható, külsőleg is megszervezett társaság, sohasem lehet
tudni, kik a tagjai. Mert hisz nem lehet tudni, mi van az
egyes ember lelkében. Ha valaki külsőleg az Egyházhoz
csatlakozik, azaz megkeresztelkedik, az egyházi élet külső
szertartásaiban részt vesz, de amellett lelkileg elfordul a
hittől, súlyos bűnöket követ el, szóval nem él Krisztussal
egyesült, kegyelmi életet, vajjon mégis tagja marad-e az
Egyháznak? S viszont azok, akik önhibájukon kívül külső-
leg nem csatlakozni az egyházhoz, azonban teljes jóhi-