A katolikus egyház krisztusi eredete

249
zik, hogy eredményes lelkipásztorkodásról Krisztus fölfogása
szerint csak ott lehet szó, ahol az egy ember által megmun-
kálandó terület nem túlságosan nagy, azaz ahol csak annyi
lélek van egy lelkipásztor kezére bízva, amennyit az könnyen
áttekinthet, amennyivel személyes ismeretségre és kontak-
tusba léphet.
Ε helyes elv alapján alakultak meg részben már a keresz-
ténység őskorában az aránylag kicsiny egyházmegyék, pl.
Olaszországban, hol ma is apró, de nagyszámú püspökséget
találunk. A céltudatos angol vagy amerikai katolikus pasz-
toráció is lehetőleg szűk határok közé szorítja egy-egy egy-
házmegye területét. London és Nagy-New-York maga 2-2
egyházmegyét egyesít magában.
Ugyanezen elv azonban kétszeresen helyénvaló a köz-
vetlen lelkipásztori munkatér: a plébánia kérdésében; hiszen
a plébános az, aki a püspök megbízásából van hivatva az
egyes hívekkel személyesen foglalkozni.
Hogy a plébániák milyen lélekszámot ölelhetnek fel,
arra nézve az Egyház maga határozott normát állított fel,
midőn a Tridentinum reformhatározataiban előírja, hogy a
plébánosnak ismerni kell híveit („eas cognoscere valeat”).
Már most hány emberre terjedhet ki egy plébános személyes
ismeretsége? Kevesen vannak, akik elmondhatják magukról,
hogy száz meg ezer emberrel vannak állandó, személyes isme-
retségben és kontaktusban. Többel mint 2-3000 lélekkel csak
némileg is behatóan foglalkozni egy embernek fizikai lehetet-
lenség. 2-3000 lélek között is már mennyi szétágazó, teljesen
egyéni és sokszor mélyreható lelkipásztori működésre volna
szükség! Mennyi munkát adna a lelkipásztornak a tépelődök,
a kételkedők, a szenvedők, a kísértésben levők, árvák, gyer-
mekek, a veszélyeztetett ifjúság, a haldoklók nagy száma
2-3000 hívő között is!
Falun, ahol kevesebb az erkölcsi veszély, gyakran csak-
ugyan 1000-2000 lélek esik egy plébániára s ezt az állapotot
mindenki normálisnak találja. Csak a városokban, ahol a
lelki veszély s a szükség százszorta nagyobb, tartozik a leg-
nagyobb ritkaságok közé, hogy egy lelkipásztor kezére ne
legyen több bízva a normális számnál.
A plébániák kiterjedése és az Egyház.
Érdekes e tekintetben az Egyház álláspontja. Egy bécsi
tartományi zsinat (1858-ban) tűrhetetlennek nevezi azon álla-