A katolikus egyház krisztusi eredete

34
az „egész világot” s az Ő támogatásával működjenek a „világ
végezetéig” (Mt 26, 18. 19). Ezt mástól, mint az utódokkal ki-
egészített állandó egyházkormányzattól nem kívánhatta.
Ezért vallotta a kereszténység az Egyház fennállását
kezdettől fogva hitcikkelyként. Az apostoli hitvallás, mely-
nek az apostolok korából való eredete kétségtelen, szintén
magában foglalja: „Hiszek . . . egy szent katolikus Egy-
házban”. 1 Ámde hogyan követelhették volna az őskeresz-
tény Bégtől az Egyházban való „hitet”, ha az Egyház nem
volna ama hit tárgya, mely örökké megmarad? Mint szent
Ambrus mondja, „az Egyháznak különböző korszakai van-
nak: az üldöztetés és a béke korszakai; néha úgy látszik,
hogy elfogy, miként a hold, de nem fogy el; elárnyékoltatik,
de meg nem fogyatkozik.” (Hexaem. IV. 2, 7). Jeromos is ki-
emeli az Egyház változhatatlan, örök fennmaradását: „Erre
a sziklára építve – úgymond – az Egyház minden vihart
túlél; semmiféle szélvész vagy forgatag meg nem árt neki.”
(In Is. 4, 6) Ágoston szerint: „Nem fog legyőzetni az Egyház
s nem írtatik ki, sem semminemű támadásnak nem enged,
mígnem a világ vége el nem jön.” (In Ps. 60, 6).
Összefoglalás.
A mondottak alapján már most leszögezhetjük a következő
eredményeket:
Krisztus Urunk kétségtelenül nemcsak hitet követelt,
nemcsak tanításokat adott nekünk, hanem országot, lelki birodalmat,
vallásos szervezetet akart építeni a földön, s ezt
a szervezetét az „Isten országának”, „az ő országának”,
„mennyek országának”, majd pedig egyszerűen és összefog
lalóan „az Egyháznak”, az „ő Egyházának” nevezte el.
Ennek az országnak vagy „Egyháznak” láthatatlan
eleme a közös hit, Krisztus örök támogatása és segítő jelenléte,
látható, szociális élelme pedig az a szervezet, azok a felsőbbségi
és alattvalói viszonylatok, azok a jogi szabályok,
amelyeket ő Egyházában létesített. Ε jogi, szociális, szervezeti
szabályok a tanítás, szentségkiszolgáltatás és lelki kormányzat
hármas hatalmát állapítják meg Egyházában s e
hármas hatalom birtokosaiul Jézus az apostolokat (s utódaikat),
legfelsőbb fokon pedig Pétert (és utódjait) jelölte
meg. Az Egyház tehát nemcsak mint bizonyos tanítások öszszessége,
mint logikai egység, hanem mint jogi szervezet,
1 L Denzing-er-Bannwart, Enchiridion, 9. old.