A katolikus egyház krisztusi eredete

122
lági fejedelmek és nagyok ösztöneire pályáztak s sikereiket
mindenekelőtt ennek a taktikájuknak köszönhették. Aki csak
ráunt az egyházfegyelemre, aki feleséget akart cserélni, aki
az Egyház birtokain gazdagodni akart, akinek kellemetlen
volt a nyugat-római császár felsőbbsége a tartományok és
városok helyi érdekei felett, az mind az új tanhoz csatlako-
zott. Nem vallási szisztémát látott benne, hanem alapot az
engedelmesség megtagadására. A népet pedig jóformán tud-
tán kívül terelték át az új evangélium talajára. „Cuius regio,
eius religio”, akié a föld, azé a vallás; ez volt az elv.
A rettentő veszteségeket azonban, melyek az Egyházat
a reformáció által érték, csakhamar kipótolta az a nagy
belső reformmunka, melyet az Egyház legjobbjai s főleg a
trienti zsinat (1545-63) indítottak meg a 16-ik század dereká-
tól kezdve. A vallásos és egyházi életnek olyan fellendülése
következett, amely benső értékben s külső terjeszkedésben is
felért a reformáció okozta, veszteségekkel. Nevezetesen az épp
akkor felfedezett új-világban tett hatalmas hódításokat az
Egyház. Borroméi Károly, V. Pius pápa, Loyolai Ignác, Xa-
véri Ferenc, Canisius Péter, Jézusról nevezett Terézia, Ca-
rafa Péter, Néri Fülöp, Pauli Vince s mások jelzik ezt a nagy
fordulót az Egyház belső életében. A nagy vihar tisztítólag
hatott a hierarchia életére és a szerzetesség intézményeire;
de magára a hitre is; a trienti zsinat s az egyidejűleg meg-
indult hatalmas teológiai irodalom (Suarez, Lugo, Bellarmir.·
stb.), az ősi hit megtámadott tételeit helyezte új s élesebb
világításba.
A reformációval felszabadult az egyéni vélekedések és
alanyi világszemléletek, hóbortja. Mindenki mást és mást ta-
nított; minden bölcselő új bölcseleti rendszert állított fel,
amelyben természetesen minden előbbit visszautasított. így
született meg a bölcselet és a protestáns vallástudomány te
rén a teljes széthúzás divatja, az atomizmus, az „ahány fej,
annyi vélemény” hitvallása. A francia forradalom s az azt
megelőző „felvilágosultság” igyekezett a katolikus országok-
ban is félretolni az egyházi egység s hitszilárdság elvét a
politikai önkénje s az egyéni öntörvénykezés útjából. A ka-
tolikus Egyházra újabb vértanúi küzdelem következett ebből,
amit azonban ismét hősiesen kiállott. S a legutóbbi évtizedek
újabb racionalista próbálkozása, a modernizmus hasonlókéj)
nem tudott az Egyházon belül gyökeret verni; a vatikáni
zsinat, amely a pápa csalatkozhatatlanságának ősrégi tanát
kifejezett hittételként hirdette ki, végtelenül megszilárdította