A katolikus egyház krisztusi eredete

209
vér-rokonaink a magasabb fokú emlősök.” „Ezt tanítja a
tudomány”, holott ugyanaz a tudomány kénytelen bevallani:
„Annyit tudunk, hogy a jégkorban élt az úgynevezett quar-
tär-ember..., de nincs egyetlenegy megbízható iránypontunk
sem, amelyből a quartär-ember eredetét és azelőtti életét meg-
érthetnők.” Az Isten-fogalomtól való észnélküli félelem a
leglehetetlenebb logikai képtelenséget is el tudja gondolni,
csak az Isten-hit tudományos szükségszerűségét eltagad-
hassa. „Ha testünk – úgymond Plate – a halál beálltával
természetes úton porrá válhatik, akkor kell oly körülmé-
nyeknek és föltételeknek is létezniök, amelyek közt a porból
természetes úton emberi test válhatott.” (I. h- 290.) Ugyanígy
el lehetne mondani ezt is: Ha Plate könyvei maguktól elpor-
ladhatnak, papírdarabokra és nyomdafestékre válhatnak,
akkor kell olyan körülményeknek és föltételeknek is létez-
niök, melyek között papírdarabokból és nyomdafestékből a
Plate-féle művek író nélkül is előállhatnak.
Így hazudtolja meg a modern agnosztikus „természet-
tudományos” gondolkozás a gondolkozás törvényeit s akarat-
lanul is igazolja a nagy természettudós, Thomson szép sza-
vait: „Ne féljetek a független gondolkozástól. Ha igazán
van bennetek erő a következetes gondolkozáshoz, akkor
éppen a tudomány fog titeket az Isten hitére kényszeríteni,
mely pedig minden vallásnak alapja.” Vagy Mayer R. sza-
vait: „Az igazi bölcselet sohasem lesz s nem is lehet más,
mint a keresztény vallás propedeutikája.” (I. h.) Mit használ
azonban a természettudomány legnagyobb lángelméinek
állásfoglalása, mit használ a modern agnoszticizmus százszo-
ros önellenmondása és önmeghazudtolása, ha az agnosztikus
modern bölcselet a Häckelek és Plat ék pleroforikus beszéde,
az úgynevezett népszerű tudományos irodalom s a fegyverei-
ben éppen nem válogatós szabadelvű sajtó révén mégis meg-
hódítja a minden hitehagyásra mindig könnyen kapható vilá-
got! A legtöbb úgynevezett művelt ember nem is kutatja,
igaz-e, amit annyiszor hall s amit éppen a természettudo-
mány nevében ismételgetnek neki s a gyakorlati életben már
mint valami kétségbevonhatatlan biztos igazság szerepel az,
amiről az agnosztikus tudósok maguk között is csak halk
hangon s az „ignoramus” meg a „menthetetlen elsülyedés”
panaszhangjain beszélnek.
S ezen a több mint labilis filozófiai alapon diadalmasan
hódít tért egy új társadalmi, etikai, politikai és pedagógiai
vend (vagy rendetlenség) s a XX-ik század társadalmának