A katolikus egyház krisztusi eredete

141
lelki öröm, átélés, buzdulás; hova vonzódik a lélek és viszont
hol szoknak el a lelkek mindjobban a lelkiélet intézményes
gyakorlásától. Már pedig ugyebár, „gyümölcseiről ismeritek
meg a fát”. A formáknak nem „kultusza”, de jogos és méltá-
nyos érvényesülése ellen tehát éppen a bensőség szempont-
jából sehogysem lehet jogos kifogással élni.
„Az Egyház világmegvetést hirdet”.
Az az újfajta vád, hogy az Egyház világ-megvetést és
világtagadást hirdet, voltakép csak a teljes hitetlenség tala-
ján fakadhatott; mégis a katolikusellenes elfogultság protes-
táns egyházférfiakkal is meg-megismételteti e vádat. A kato-
likus Egyház szemernyivel sem világmegvetőbb, mint Jézus
Krisztus maga volt; ő, aki azt mondotta, hogy „a világ gyű-
löli őt” (Ján 15, 18) s hogy ő maga „nem e világért könyö-
rög, hanem azokért, kiket neki (az Atya) adott” (u. o. 17, 9)
s akinek tanítványa, Szent János, azt mondja: „Ne szeressé-
tek a világot, sem azokat, mik e világban vannak. Ha ki e
világot szereti, nincs abban az Atyának szeretete” (Ján 2,15).
Ami a világban s az életben jó és helyes, azt senki any-
nyira nem vette észre s nem szerette, mint a katolikus Egy-
ház s éppen azért van a katolikus Egyháznak gazdag művé-
szeti élete is. Inkább a protestáns puritanizmust illetheti a
vád, hogy ott is lemondott a szépnek műveléséről, ahol az
nemcsak helyes és tiszta, hanem egyenesen a vallásosság
ápolásának lehetne hasznos eszköze! A protestáns istentisz-
teletek ridegsége mellett igazán kevés jóhiszeműség szól
abból a protestáns vádból, amely a katolikus Egyháznak
megokolatlan világgyűlöletet, ridegséget s az élet értékeinek
megvetését veti szemére.
„Az Egyház a papi nőtlenség parancsával
természetellenes dolgot parancsol.”
A papi nőtlenség ellen csak az hadakozhatik, aki soha-
sem olvasta Jézus szavait a szüzességről (Mt 19, 20) s főleg
szent Pál apostol intelmeit s tanácsait (1 Kor 7, 25-40). Az
önkéntes szüzesség és nőtlenség mint a lélek szabad mozgá-
sának, osztatlan istenszolgálatának eszköze és feltétele két-
ségkívül evangéliumi gondolat. Aki az önkéntes nőtlenséget
vagy szüzességet „természetellenesnek” mondja, egyenes el-
lenkezésbe jut az evangélium szellemével.
A papi nőtlenségnek főleg a papi rendben kettős nagy
jelentősége van: apológiái és pasztorizációs irányú. Apolo-