A katolikus egyház krisztusi eredete

247
talán bárhol is másutt megfordulnának! Hánynak kell épen
vasárnap leginkább talpon lenni s anyagi dolgokkal foglal-
kozni reggeltől estig – kezdve a posta- és vasúti alkalma-
zottakon, a vendéglői és szállói személyzeteken, pincérek-,
cselédek-, felírónőktől le egészen a bérkocsisokig és villanyos-
kalauzokig! Hány ezer van, aki nehéz, idegölő munkában töl-
tött hét után az egy vasárnapot szeretné családja ügyeire,
pihenésre, üdülésre fordítani s azért a templombajárásban
érthető módon nagy áldozatot lát! Hány katolikus ember és
cselédleány kénytelen másvallásúaknál szolgálni, akik ter-
mészetesen – főleg a zsidók – csak a legritkább esetben
vannak oly türelmesek, hogy a félórás kismisére elengednék
cselédjeiket.
Ehhez járul a munkásosztály közt féktelenül dúló val-
lásellenes izgatás, mellyel a munkáspasztoráció sehogysem
tart lépést; 1 a lakásnyomor a maga ezerszeres erkölcsi vesze-
delmeivel; a nagyvárosokban szórakozásként űzött erkölcs-
telenség; az alkoholizmus, a prostitúció s a leány kereskedés;
az emberi romlottságból tőkét kovácsoló mulatóhelyek; a
szennyirodalom; az apróhirdetések és a nyilvános csábítás
egyéb fogócsápjai; a nőkérdés óriási ziláltsága – mert ugyan
ki merné ma ezt a kérdést azzal a naiv mondással elintézni,
hogy a nőnek „otthon” van a helye s hogy a főzőkanál való
a kezébe; ezzel a naiv mondással, igen, mert hiszen hány tíz-
ezer azon nők száma, akiknek a mai szociális viszonyok közt
hiába beszélünk főzőkanálról, mert hiszen egyáltalán nincsen
otthonuk, nincs hol és nincs mit főzniök; – mindezek nyo-
mában azután a családi élet züllése és bomlása a közerköl-
csiség sülyedése, a gyermek-, nő- és munkásvilág· lelki elha-
nyagoltsága s az az egész óriási erkölcsi khaosz, mely ezek
következtében előáll. A lelkipásztornak ezekhez a zilált álla-
potokhoz mérten egyre új és új mesterfogásokon kell törnie
a fejét, hogy azokhoz hozzáférjen, akiket a körülmények mos-
toha alakulása reá nézve oly hozzáférhetetlenekké tett s egé-
szen új tudománynak kellene még kialakulnia, mely csak a
lelkipásztorkodásnak a modern szociális viszonyok közt való
gyakorlati érvényesülését taglalná. Ámde mikor a lelkipász-
tor amúgy is valóságos forgatagban áll s a reá várakozó
1 Budapesten pl. a legújabb korig· vagy tízezer iparostanonc
évtizedeken át minden vallási oktatás nélkül nőtt fel. Ezek a sze-
gény gyermekek csak a Népszavából tanulták meg, amit a „hittan-
ból” ,,tudnak” s természetesen mint kész anyag hullottak a szociál-
demokrácia ölébe.