A katolikus egyház krisztusi eredete

150
esetről tud s azt egy hónapon belül az illetékes egyházi fő-
hatóságnak (a püspöknek) be nem jelenti. De hála Istennek,
az ilyen esetek rendkívül ritkák. Nem is erre alapítják az
Egyház ellenségei a vádjukat, hogy a gyónás intézménye
„erkölcstelen”. Hanem magára a tényre, hogy a gyónásban
minden bűnt meg kell vallani, amelyet valaki elkövetett.
Azonban nagyon nehéz belátni, mi volna erkölcstelen abban,
ha valaki a vétket, melyet elkövetett, töredelmesen s bűn-
bánóan be is vallja? Épen ellenkezőleg: ez a megszégyenült
és bánatos bevallás a. leghathatósabb eszköz a bűntől való
elfordulásra s a vezeklésre. A hívő már azért is félni fog a
bűn újabb elkövetésétől, nehogy a bevallás szégyenét újból
viselnie kelljen.
Néhány évtizeddel ezelőtt főleg német protestáns és
racionalista körökben keltett nagy műfelháborodást egy
Grassmann nevű író röpirata a szentgyónás intézménye ellen.
Grasemann a katolikus moralistákat, főleg Liguori szent
Alfonz könyveit „idézte” annak bizonyítására, milyen szemér-
metlen dolgokat kell a katolikus Egyház szertartása szerint
a papnak a gyónójától kérdeznie. Kiderült azonban, hogy
Grassmann egyszerű hamisító. A latri erkölcstudományi
művekben ugyanis ezt a címfeliratot: „Quaeritur” („Kérdés”,
t. i. hogy ez vagy az megengedett vagy bűnös cselekedet-e?)
úgy fordította, hogy „quaeratur”, ami annyit jelent, hogy
„kérdezzék meg” (ő szerinte: a gyónótól kérdezze meg a pap,
hogy ezt vagy azt az erkölcstelen cselekedetet erkölcstelennek
hiszi-e stb.). Az erkölcstani szakkönyvekben természetesen
tárgy altatnak az összes bűnök is s megállapíttatik azok
bűnösségének foka stb., de minden morálteológiai kézikönyv
lelkére köti a gyóntatónak, hogy a gyónásban mindig a gyónó
lelkiállapotához igazodjék és soha olyait ne mondjon vagy
kérdezzen, amivel a gyónót megbotránkoztathatja, vagy főleg
gyermekeket s ártatlanokat a bűnök ismeretlen nemeire bár-
mikép figyelmessé tegyen. Az egész „vihar” tehát, melyet e
címen az Egyház ellen indítottak, a legnagyobb rosszhiszemű-
ségen és hozzánemértésen alapult.
A valóság az, hogy a gyónás a legnagyobb erkölcsvédő
intézmény a világon s épen azért maga Luther s vele együtt
számos komoly protestáns ember is – többi közt Leibniz s
nálunk Jókai Mór – nagyon megbánta, hogy a protestantiz-
mus a fülgyónást megszüntette. A katolikus Egyház épen a
gyónás szentsége által éri el legragyogóbb lelkipásztori
eredményeit.