A katolikus egyház krisztusi eredete

16
„Bizony mondom nektek, amiket megkötöztök a földön, meg
lesznek kötve mennyben is” stb., s e nagyjelentőségű beszé-
det határozottan csak a tanítványokhoz, a 12-höz intézi (Mt
18, 1). Itt tehát világosan megjelöli, melyik az az egyházi
döntő tekintély, mely előtt meg nem hajolni egyértelmű a
pogánysággal és nyilvános bűnösséggel. Hogy Jézus a követ-
kező 19. és 20. versben is általában az egységet és kölcsönös
megértést sürgeti s ezzel általánosabb elvre tér át, egyálta-
lában nem gyöngítheti meg az előző szavak érvényét.
Még jobban kidomborodik ez a kormányzói jogfennha-
tóság ott, ahol Krisztus feltámadása után a bíráskodási ha-
talmat ruházza rá Egyházában apostolaira. Feltámadása
napjának estélyen megjelenik tanítványai, a tizenegy köré
ben. Ünnepélyesen hangoztatja mindenekelőtt, hogy ugyan-
azon teljhatalommal küldi ki őket, amellyel őt küldötte az
Atya: „Békeség nektek. Amint engem küldött az Atya, én is
küldelek titeket” (Ján 20, 21). Azaz ünnepélyesen átruházza
rájuk megváltói küldetését. Majd iájuk lehel, mintegy jel-
képezve, hogy valamely láthatatlan adományban részesiti
őket s így szól: „Vegyétek a Szentlelket”. Csak ezen beveze-
tés után adja át nekik a bírói küldetést: „Akiknek – úgy-
mond – megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik éö
akiknek megtartjátok, meg vannak tartva” (Ján 20, 23).
Ezúttal megint mellékes kérdés: hogyan értette itt
Jézus közelebbről a bűnbocsánat és bűnmegtartás kezelését-
vajjon föltételezve-e a bűnbevallást vagy sem; de hogy e
szavakban okvetetlenül valaminemű bűnbocsátó és bírás-
kodó hatalmat ruházott át apostolaira, mindenesetre bizo-
nyos. Ezzel azonban bizonyossá lesz az is, hogy ebben az ün-
nepélyes küldetésben fensőbb jogfennhatóságot, bizonyos
isteni jogkört ruházott át a tizenegyre, mely pedig okvetle-
nül felsőbbség! és alattvalói viszonyt von magával.
Az apostolok én az egyházi jogfennhatóság,
Hogy Jézus szavainak ez a helyes értelmezése, törté-
netileg igazolja az a tény, hogy az apostolok maguk is mind
annyian így értelmezték azokat. Sohasem lépnek fel a puszta
tanácsadó, magántekintéllyel oktató és buzdító népnevelők
szerepében, hanem mindig tekintéllyel, felsőbbséggel s Krisz-
tustól nyert hatalmukra hivatkozva.
Mily tekintéllyel beszél pl. Péter az apostolok zsinatján
Jeruzsálemben (51-ben): „Mert úgy tetszett úgymond –
a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több terhet rátok ne