A katolikus egyház krisztusi eredete

70
hogy hívei „egyek legyenek”, az a szó legszorosabb értelmé-
ben állandóan teljesül a katolikus Egyházban. Itt egysége-
sítve és központosítva van minden, bármennyire érvényesül
viszont a decentralizáló és demokratikus elv is. A hitszónok,
aki ma a világ bármely táján, bármely katolikus szószékről
szónokol, az a katolikus teológiai tanár, aki a világ bármely
katedráján tanít, az a gyóntató, aki az öt világrész bármely
táján a bűnbánót ma feloldozza, az a lelkipásztor, aki fehér-,
fekete-, sárga- vagy vörösbőrű híveit az Isten útjain kormá-
nyozza, mind-mind csak azért szónokol, tanít, gyóntat és kor-
mányoz, mert erre küldetést és felhatalmazást kapott: közve-
tetlenül a püspökétől, közvetve pedig attól, aki a püspöknek
is küldetést adott: a római pápától. Az egy kősziklára tá-
maszkodik itt minden és mindenki; ebből meríti erejét, ettől
nyeri működő-képességét és kap irányítást nálunk az egész
egyházi élet. A Péter sziklája őrének engedelmeskedik itt
valamennyi hívő, amíg a katolikus nevet meg nem tagadja.
Micsoda bámulatos eredményekkel jár ez a kormányzati
egység! Micsoda diadalokat ült a pápai tekintély a legutóbbi
évek folyamán! Hiába dörög ellene mindannyiszor egy egész
világ katolikusellenes sajtója, hiába gáncsoskodnak ellene
kormányok és parlamentek, hiába kezdenek kultúrharcot és
szeparációs törekvéseket, hiába fogják űzőbe a pápa híveit
és papjait egyes országokban: a halhatatlan pápai hatalom
amely mögött nem áll egyetlen zászlóalj, de még egyetlen
ágyú, egyetlen szurony sem, ma is föltétlen eredménnyel irá-
nyít és kormányoz milliókat, annyi milliót, amennyi alatt-
valója egyetlenegy modern nagyhatalomnak sincsen.
Egység és félekezetek.
Mit tapasztalunk ezzel szemben a felekezeteknél? Ők
maguk teljes nyíltan elismerik, hogy egységről náluk a szó-
nak semmiféle értelmében beszélni nem lehet.
A tanítás tekintetében náluk mindenütt csupa széthú-
zás, szétszakadozás, ellenmondás. Egy hívő protestáns tudós
arról panaszkodik, hogy a protestáns szentírás-magyarázók
az evangéliumból mindent kiforgattak már, úgyhogy az
evangéliumnak már csak a „fedele” maradt meg; egy másik,
a jámbor Harms Kolos szomorúan emlegeti, hogy azokat a
tanokat, amelyekben az összes protestánsok megegyeznek, a
hüvelykujja körmére fel lehetne írni. Maguk a protestánsok
panaszkodva veszik észre, hogy ugyanazon szószékeken egy-
azon napon az egyik lelkész délelőtt azt hirdeti, hogy Krisz-