A katolikus egyház krisztusi eredete

188
didusz, egyszerre 1200 halálra vagy megvakíttatásra ítélt
foglyot váltott ki. Nagy szent Gergely pápa korában a római
szegények anyakönyve egész kötetre rúgott.
A szerzetesek és a káritasz.
A középkorban főleg a szerzetesrendek voltak a keresz-
tény karitász eszméinek főhordozói. Nagy Gergely, Toursi
szent Márton, Arlesi Caesarius, Brágai Márton, Leander,
Sevillai Izidor, Reimsi Rémig; a pápák közül III. István,
1. Pál, I. Adorján, III. Leó, I. Paschál voltak a keresztény
karitasz munkálatainak középpontjai. Egyedül a cluny.i
híres bencés-kolostor évenkint vagy 17.000 beteget, szegényt
és utazót látott el. II. Ince pápa a XII. század elején Clair-
veaux-ban a cisztercitáknál csak főzeléket, kenyeret és bort
kapott ebédre, de ugyanazon clairveauxi kolostor egy éhín-
ség alkalmával hónapokon keresztül 2000 szegényt látott el
kenyérrel. Hasonlót olvasunk a premontrei anyaházról. Egy
spanyol kolostor II. Fülöp idejében évenkint 10.000 aranyat
szentelt a szegények istápolására. A német lovagrend szabá-
lyai szerint minden 10-ik új sütött, úgyszintén minden meg-
kezdett és aznap el nem fogyasztott kenyér a szegényeké volt.
S ki tudná számát a szegénysorsú tanulóknak, akiket
az egyháziak és kolostorok neveltek fel és tápláltak? Ki
tudná számát a vándorlóknak és utazóknak, kik a Kis és
Nagy Szent Bernát-hegyen, a Simplonon és annyi más hegyi
szálláson a szerzetesek vendéglátó, barátságos celláiban
nyertek enyhülést, pihenést, sokszor életük megmentését! A
Nagy Szent Bernát-hegyen évenkint 16-20.000 utas fordult
meg s nem szép világot vet Byron lordra, hogy miután a ba-
rátok vendéglátását végigélvezte, utóbb a szerzeteseket az
„utálatos babona nyomorult heréinek” nevezte el.
Az egyháziak és szerzetesek buzdítására állnak sorom-
póba a világi hívek is, kik szintén bámulatos eredményeket
értek el a keresztény karitasz terén. Már a középkorban
számtalan karitativ célú egyesület működött, melyeknek tag-
jait a kereszténység arra tanította, hogy minden szegényben
Krisztus Urunkat magát lássák és ápolják. Igazi középkori,
de egyúttal igazi keresztény jelenetek azok, amidőn hatalmas
fejedelmek egyszerű munkásokkal, előkelő várúrnők szegény
parasztleányokkal egy sorban sürögtek-forogtak a betegek
és nyomorodottak személyes szolgálatában. Ki ne emlékez-
nék itt Matild angol királynőre, szent Lajos francia királyra,
Assziszi szent Ferencre, Flandriai Szibillára, Lotharingi