A katolikus egyház krisztusi eredete

61
nek: a vallási egységnek védelme az államélet s a társadalmi
fejlődés folytonosságának követelménye volt s ha sok vissza-
éléssel járt is, alapjában nem gáncs, hanem dicséret illeti
meg azt a középkort, mely legnagyobb tévedéseiben is
voltakép a legszentebb és legideálisabb emberi javaknak,
elsősorban a vallási egységnek megőrzését kereste.
Ma kedvelt szabadkőműves jelszó, hogy ki kell egyenlí-
teni a széthúzó felekezeteket s ezen a címen: a teljesebb egy-
ség és összetartás szempontjából szeretnék kidobni az isko-
lákból a nyolc-tíz felé húzó vallási oktatást. Miért nem értik
meg a „felekezetieskedés” ellen lármázok, hogy hisz ők
voltakép ugyanazt akarják, mint az inkvizíció: az egyenlő-
sítést, a vallási (ez esetben inkább vallástalansági) egyse
get! Miért nem értik meg, hogy midőn a „felekezetieske-
dést” elítélik, voltakép nem főellenségüket, a katolikus Egy-
házat ítélik el, mely a felekezetieskedésnek kezdettől fogva
legélesebb ellensége volt, hanem azokat a tőlük igen nagyra
becsült egyházforradalmárokat, akik évszázadokra kiható-
lag meghonosították a keresztények széthúzását, a viszály-
kodást, a talán soha többé vissza nem csinálható pártos-
kodástl Miért nem értik meg, hogy ha ma a „felekezetieske-
dés” átka alatt nyögünk s azt a sebet, melyből ez az átok
állandóan fakad, ina már teljesen meg sem gyógyíthatjuk,
legalább a múltban legyünk hálásak azoknak, akik szép szó-
val, vagy ha kellett presszióval is, igyekeztek meggátolni a
gyógyíthatatlan rákfene további elharapózását. Az ellen-
reformáció ·- ez a történelmileg hamis szó – alapjában véve
a közös krisztusi kultúrkincsek megőrzésére való törekvést
jelenti, az egységért való küzdelmet, mely mint ilyen, örökre
felbecsülhetetlen érték.
Az egyházi egység megbontása.
Az egyházi egység nagy őrei 19 évszázadon keresztül
úgyszólva szakadatlanul küzdöttek a nagy emberi veszede-
lem, a széthúzás ellen. Épen a keleti Egyház nagy atyái fel
egészen a nagy keleti egyházszakadásig küzdöttek legerőseb-
ben az Egyház egysége mellett. Az öt első általános zsinat,
melyen úgyszólva kizárólag csak Kelet püspökei szerepeltek,
nem győzi ismételni az egyházi egységhez s főleg Péter utód-
jához való őszinte ragaszkodását. Mintha a Kelet nagy elméi
előre sejtették volna, hogy ezekre a hangsúlyozott intelmekre
valamikor ott őnáluk, napkelet felé még nagy szükség lesz.
„tudjuk jól, hogy mennyire szükség volt. A nemzeti büszkeség