A katolikus egyház krisztusi eredete

135
hit, erkölcs s Isten parancsa csak arra valók volnának, hogy
az emberek „lelkészi” asszisztenciával keresztülgázoljanak
rajtuk!
„Az Egyház a haladás kerékkötője.”
Az Egyházról, mint a haladás kerékkötőjéről, csakugyan
csak az beszélhet, aki nem ismeri az emberiség kétévezredes
művelődéstörténelmét! Alább külön fejezetben fogjuk tag-
lalni az Egyház szerepét a kulturális haladás terén; itt csak
a kérdés negativ oldalával foglalkozunk.
Az Egyház kultúraellenességét azok szokták hangoz-
tatni, akiknek szemében a kultúra vagy annyi mint a gaz-
dasági életnek minden eszközzel való fejlesztése, a lélek és
lelki szempontoknak esetleg mérhetetlen kárával is, vagy
akik haladás és kultúra alatt a tévedés egyenjogúsítását
értik az igazsággal és valódi művelődéssel. Az Egyház igenis
sokáig egyáltalában eltiltotta híveit a kamatszedéstől, de ki
állíthatja, hogy a modern iliblerális bankokrácia a maga
merő tőkeelviségével valóban haladást és kulturális előbbre-
jutást jelent az emberi társadalom életében? Néhány ezer
ember jól érzi magát ebben a rendszerben, milliók pedig
elsorvadnak alatta: kultúra ez? Az is igaz, hogy az Egyház
sohasem hirdette a korlátlan vélemény- és tanszabadságot,
de a vélemények s tanítások szabadságának csak ott vetett
gátat, ahol arra joga volt, ahol bebizonyosodott igazságok
állták útját a „szabad” gondolkozásnak. Istentagadó, felfor-
gató, erkölcstelen eszmék terjedését az Egyház igenis akadá-
lyozta s akadályozza ma is minden eszközzel, amely rendel-
kezésére áll: index-szel s hasonlókkal; de vajjon szégyene ez
s nem dicsőségei Az Egyház csak az igazság s főleg az
isteni kinyilatkoztatás jogait védte, amikor a szabadgondo-
latnak kinevezett vallástalanságot támadta, s ebben csak
azok láthatnak hibát vagy az emberi haladásra nézve ve-
szedelmet, akik szerint a legszilárdabb s legbebizonyítottabb
igazságot is, főleg az isteni kinyilatkoztatást újból és újból
meg szabad kérdőjelezni.
Egyszer-egyszer előfordult, hogy az Egyház egyes kép-
viselői, esetleg egy-egy római kongregáció is, annyiban túl-
ment a célon, hogy ott is hit veszélyt látott, ahol nem volt
(Galilei-eset). De mi következik ebből? AH egyházi csalat-
kozhatatlanságot ezek a szórványos esetek egyáltalában nem
érintik. Általában pedig az Egyház gondos óvatossága s
konzervatizmusa sokkal nagyobb érték, mint amekkora baj