POSITIV AESTHETIKA

subsitutio elvével kiegészített magyarázatának ismertetése
után hátra volna még a tudat érzelmi állapotának, a tudat
e mivoltának magyarázata. Érdekes e tekintetben Wundt
Essays-inek egyike: Gefühl und Vorstellung, mely ép e
kérdéssel, inkább csak történetével foglalkozik. Ránk nézve
ép az «érzelmi állapot» kérdésénél fogva, ez rendkívül fontos,
s bővebb ismertetésre szorul. Az érzésről szóló régi elméletek
− mondja Wundt – lélektani abstractiókat realiter létező
tényezőknek állítanak oda s így magyarázzák e psychikus
jelenséget. Herbart szerint pl. az érzés meg az akarás csak
a képzetműködések formája. Horovic szerint: érzés, akarás
a képzetműködések alapja. Kant az érzést s képzetműködést
egyenértékű, független functióknak tartja. Schopenhauer. Hart-
mann, Fortlage akaratból magyarázzák az érzést. Wundt
maga is bizony nem sokkal ad többet. Képzet és érzés -
mondja – egy és ugyanazon belső processusnak egyrangú
és mellérendelt résztüneményei (203. lap). Szerinte a belső
tapasztalat és nem önmegfigyelés, melynek hasznavehető voltát
az experimentális psychologia rég megtagadta csak érzés és
képzetműködések összefüggését constatálhatja. de nem külön-
bözőségüket. Ezzel azonban nem sokat mondott. Ép az volt
a metaphysikusok baja, hogy mindig a képzetek viszonyából
(Herbart), szóval csak magából a képzetből magyarázták az
érzést. Ennek Wundt elkülönítésével útját vágja, bár össze-
függésüket constatálja, de többet nem ad. A továbbiakban
rámutat az érzés, az érzelmi állapot eredetére. «Mindig csak
a tudat eredeti sajátságául tekinthető az, hogy belső állapotai (!)
által oly módon határoztatik, mely ellentétek közt (öröm-fáj-
dalom) lebeg». Ez a sajátsága, eredeti mivolta a tudatnak
az érzés.
Eszünkbe jut itt Kant gondolatsora a tudat mivoltáról.
Szerinte a tudat kapcsoló szerepében nyilatkozik. Ő « trans-
cendentalis apperception -ja, a tiszta tudat alatt ép a benyo-
116