POSITIV AESTHETIKA

217
ledő emberalak szerinte mozgó, növekvő folt; nappal – ilyen
és ilyen öltözet ilyen és ilyen fejjel; vagy pazar pompájú,
illatos egyvelege crème-színű redőknek és fodroknak, fölöttük
mosolygó arczczal stb... De túl nem hajtva minden naiv felfogás
hódol ez elvnek. Ezt nevezzük az aesthêtikai látszat elvének.
A szem- és fülérzékletek kifejezésben főkülönbsége, hogy
míg a szem látszólag a tárgyak nyugodt felszínéről, felü-
letéről értesít, addig a fül a mozgalmas belsőt látszik fel-
tárni előttünk. A hangérzékletek, nevezetesen ezek művészi
alkalmazása: a zene, a leghívebb tolmácsa a belső mozgal-
maknak. A hang maga is mozgás, olykor érezhető mozgás,
s ezért elementárisabb hatású, mint a fény, melyet érzésünk
már egészen nyugodtnak tekint. Minderről már a hangpsycho-
logiában szólottunk. Ezért hat sokkal jobban a szavalás, élő-
szóbeli előadás az egyszerű hangtalan olvasásnál. Ezért segít
olykor drámai jelenetekben a zenei halk közbejátszás a sza-
vakat nem találó érzelmek festésén.
A két érzék: fül és szem érzékletei fejlődésére vonat-
kozólag Erdmann hallei tanár Levelei-ben érdekes különb-
ségeket constatait. Szerinte a fejletlen szem (gyermekek, vad-
népek, parasztok, nők) a rikító színeket, a fejlett a tompa,
matt színeket szereti, míg a fejletlen fül a monoton zenét,
a fejlett a legnagyobb scálát és átmeneteket. Az utóbbi
tünemény magyarázatát láttuk a physiologiai részben. A vadak
négy sorozat Corti-szála a mienk ötével szemben oka monoton
zenéjüknek, szűk scálájoknak.
Ha a valóságos érzékletet (sensation réelle) tekintjük,
mint complex érzetet (Sinnesempfindung), akkor constatálnunk
kell, hogy benne a tiszta érzéklethez (sensation pure), a merő
érzéki észrevételhez (Sinneswahrnehmung) kétféle érzelmi elem
járul. Első sorban, mint láttuk, maga az érzéklet érzékszer-
veink sajátos alkotása és működése szerint lehet jóleső,
kevésbbé jóleső, vagy éppen bántó; ez az érzéki-kellemes vagy