POSITIV AESTHETIKA

293
kell tartanunk s a psychologiai aesthetika alapvetőjének akarunk
.nevezni, ez Edmund Burke. A fenségesről és szépről szóló
(Philosophical Inquiry in to the origin of our ideas of the
Sublime and Beautiful) kis munkájában, már 1756-ban vilá-
gosan és élesen megkülönbözteti «a fenséges és szép tényleges
okát> (the efficient cause of the sublime and beautiful) es a
kapcsolások útján való hatást (by association). A természeti
hatástól ezt meg kell különböztetnünk (to distinguish from
natural effects). «Sok dolog bizonyos módon hat ránk, nem
valami természeti erővel, amelylyel e czélra rendelkezik, hanem
kapcsolás útján» – many things affect us after a certain
manner, not by any natural powers they have for that pur-
pose, but by association. «Míg bizonyos dolgoknak eredetileg
és természettől kellemeseknek vagy kellemetleneknek kell
lenniök. úgy ezektől nyerik mások kapcsolati hatásukat» -
since some things must have been originally and naturally
agreeable or disagreeable, from which the others derive their
associated powers. – (Part. IV. Sect. I. II.).
Összefoglalva már most Fechner és Herbert Spencer
eredményeit, a szépérzések két, azaz elsőrendű és másodrendű
forrását kell megkülönböztetnünk, úgymint a közvetlen hatást
és a kapcsolati hatást.
Találóan fejezi ki a közvetlen szép-tényezőhöz csatla-
kozó kapcsolati tényezők hatását Höffding lélektani kézi-
könyvében: «A közvetlen inger maga nem elég, hogy aesthe-
tikailag hasson, nem csupán ereje, minősége és alakja szerint
kell érvényesülnie, hanem hatásának a tudatban szét kell
ágazódhatnia, a mennyiben a képzetek és hangulatok bizonyos
mennyiségét világosabb vagy homályosabb mértékben moz-
gásba hozza». Ez az elágazódhatás – úgy hiszszük – nagyon
találó kifejezése a kapcsolati tényező munkálkodásának. –
Hogy mennyiben képes az eredeti érzéki benyomás már
most így «elágazódhatni» az élvezők lelkében, az éppen a