POSITIV AESTHETIKA

147
A Kant-féle tér- és időelméletből nézetünk szerint csak
a rend, a rendezés fogalma tartható fenn. Igen a tér- és idő-
felfogásnál mindig az érzékletanyag rendezéséről van szó, ép
ezért neveztük a tér- és időfelfogásról szóló részt Rendezés-
tannak (Taxeologia), csakhogy rendezés alatt itt inkább rende-
ződést kell értenünk, tudniillik az egyes tapasztalatoknak
egymást helyesbítő, egybeolvadó, elkülönülő felhalmozódását,
magától való rendeződését.
Azzal azonban, hogy azt mondottuk: a Kant-féle elméletet
csak Spencer tudta megdönteni, éppen nem állítottuk, hogy a
tapasztalati iskolának ne lettek volna Spencer előtt kiválóbb
képviselői. Hisz már Locke-ot említettük is, maga Spencer
is e tekintetben csak tökéletesebb, XIX. századbeli kiadása
Locke-nak, mint ezt psychologiai alapelvük is mutatja, ameny-
nyiben a Locke-féle Nihil est in intellectu, quod non fuent
ante in sensu-nak csak újabb, finomabban különböztető for-
mulázása Spencernél, hogy a psychikus változásokat szigo-
rúan determinálják a környezetbeli változások. Locke-on
kívül megemlítendő különösen Berkeley (Theory of vision,
1709.), ki már oly régen hirdette, hogy tisztán a gyakorlat-
ból, a tapasztalatból tanulunk meg látni, azaz kellőkép érteni,
használni· szemérzékleteinket. Továbbá Molineux, Jurine,
Wheatstone s újabban különösen Helmholtz és vele a német
tapaszalati, physiologiai iskola.
Helmholtz eredetileg a híres német physiologus. Johan-
nes Müller elméletét döntötte meg. ki a térviszonyoknak a
szem érzékletek útján való felfogásában nativistikus elméletet
vallott volt. Helmholtz szerint érzékleteink a külső tárgyak
változásai számára nekünk csak. mint tudjuk, jelek, melyek
jelentőségét a tapasztalat és a gyakorlat adja meg. így ez
elmélet érzékleteinknek térben és időben való rendezését a
bármilyen jel tapasztalati értékesítéséből magyarázza. Helm-
holtz szerint, mint már említettük bizonyos »öntudatlan