POSITIV AESTHETIKA

138
érzeteiben. Nem járul-e hozzá ez a zúgó erdő keltette hangulat-
hoz? Az erdőzúgás mindig különös varázszsal volt a költőkre.
Turgenyev műveiben akárhányszor láthatjuk, hogy az erdő-
ben mily sajátos hangulat lepi meg. A természet öléből föl-
emelkedni látja az emberi lét megoldhatatlan nagy kérdéseit,
melyek költők, bölcselők elméit foglalkoztatják és kínozzák.
Érdekesen mondja Turgenyevről irtában Jancsó Benedek:
«A mély melancholia, mely az erdő boltozatos árnyából, mint
a nagy természet lehelete felénk száll; az a titokzatos zúgás,
mely az erdő mélyén, mint valami örök panasz, felzokog,
kiválóan alkalmasak magukban a lélek különösebb arravaló-
sága nélkül is e hangulat előidézésére és ráirányozni figyel-
münket a nagy ismeretlen ama világára, melyből – mint
Hamlet mondja – senki se tért vissza». (Kisfaludy-Társaság
Évlapjai.) Röviden szólva: az erdőzúgásnak már magában
véve van valami panaszos és titokzatos jellemvonása. A mi
költészetünkben csak a nemrég elhalt poéták közül a leg-
nagyobb költői egyéniségre: Vajda Jánosra utaljuk az olva-
sót, kinél az erdő szeretete és magánya a legremekebb alko-
tások kútfeje: «A vaáli erdőben», «Erdő szélén» stb. Az a
vontatott súgás-búgás már maga titokzatos és panaszos be-
nyomást kelt. Hozzácsatlakozhatik az a bizonyos mollszerű
fátyolozottsága a hangnak, mely a hullámtalálkozások ered-
ménye, s mely, mint a moll kifejezésbeli jelentőségénél láttuk,
a «verhülltes», a titokzatos, a rejtelmes érzéki képe. Az erdő-
zúgás ez érzéki érzetéhez kapcsolódik az illető hangulata,
ebből az érzethez tapadó hangulati velejáró. Költőibb, érzé-
kenyebb, melancholikusabb kedélyűeknél, mint fentebb lát-
tuk, erősebb hangulatot keltenek a benyomások s követik az.
okot kereső reflexiók. így támadnak hatalmas, szép gondo-
latok az erdő magányában az emberi nagy kérdésekről. −
Turgenyev a természet öléből látja maga felé emelkedni e
kérdéseket; Vajda a természetet faggatja: Mért születni,