POSITIV AESTHETIKA

304
A hasonlító kapcsolásnak, a költői leírásban, az érzel-
mek rajzában tapasztalható ily fontos szerepét a találó fes-
tésen kívül az a tény is magyarázza, melyet Fechner figyelt
meg s melyet fennebb idéztünk, hogy új benyomásoknál a
kapcsolati hatás tisztán ily átvitelektől, ily összehasonlításoktól
függ. Az új, – az élvező, az olvasó előtt ismeretlen érzéseket,
képeket ezért iparkodik a költő is már ismeretes érzésekre,
képekre való vonatkozásokkal, átvitelekkel elénk varázsolni.
Csak ez az útja, hogy új érzések, képek felébresztéséhez
eljuthassunk. Csak így férhet hozzá új érzéseivel, új képeivei
a költő az élvező, a hallgató közönség lelkéhez, képzetei,
emlékei más-más világához.
Ilyen úton a legelvontabb gondolatok az érzéki kép
elemi erejével fejezhetők ki. A legmélyebb bölcseimi eszmék
megeleveníthetők. Az egyéni élet semmiségét a közönyös
természettel szemben hatásosabban festi a következő rövid
hasonlat több oldalnyi elvont elmélkedésnél:
Egy szív tusája annyi néked,
Mint hogyha egy rügyet letépek;
Vagy mintha a tavaszba járva,
Rálépek egy futó bogárra (Reviczky Gy.)
Azokat a finom, tünékeny, a köznapi nyelvvel meg-
közelíthetetlen, előtte elfolyó; elfutó, azokat a je ne sais quoi
varázszsal megkapó hangulatokat pedig csakis az ily átviteles
nyelvvel, a hasonlító kapcsolás lánczolatával közelíthetjük
meg, s csak így van hatalmunkban e tekintetben megakasz-
tani a tűnő perczet. lefényképezni, megörökíteni az elsuhanó
röpke hangulatot. Mily érzéki módon, mily hatásosan festi a
nyári napnyugtának azt a mélabús hangulatát a következő
hasonlat:
Olyan a nap, mint a hervadt rózsa,
Lankadtan bocsátja le fejét,
Levelei, a halvány sugárok,
Bús mosolylyal hullnak róla szét. (Petőfi: Alkony.)