POSITIV AESTHETIKA

389
A lángelméket, az őserőket «egyformára», «törpére szűrte
az állam».
A következő jelenetben a földön túl, az űrben próbál
szerencsét. De megint csalódik.
«Szerelem és küzdés nélkül mit ér
A lét. Hideg borzongat.»
A sorozat utolsó képe az eszkimó-jelenet. Eliszonyodva,
elborzadva látja a baladás végét: az ember pusztulását.
«Ne lássam többé ádáz sorsomat:
A hasztalan harczot.»
Végig tekintette az emberi haladás folyását, meggyő-
ződött, hogy nincs absolut állandó tökéletesség, boldogság,
csak a küzdés, a hasztalan harcz örökös. S íme az egész
mű alapeszméje is e képsorozat alapeszméjében csírázik. Ε
képsorozat megmutatta, hogy az ember sorsa örökös küzdés,
melynek azonban vége, álmodott eredménye, absolut tökéle-
tesség sohasem lesz. A tragédia vége pedig arra inti a gon-
dolkodót, hogy bízva küzdjön, azaz, hogy ép magában a
küzdésben találja fel boldogságát, nem törődve a végczéllal
s elérhetetlenségével. Ez az alapeszme ugyanaz, amit Reviczky
«A küzdelemben» czímű felséges költeményében fejez ki:
Megfordul a világ fejemben,
Mint bűvös, fényes eszmekör.
Valóság az elérhetetlen! . . .
Excelsior! A küzdelem gyönyör.