POSITIV AESTHETIKA

333
Fogj tollat és írj. hogyha van erőd
Haladni, merre más még nem haladt;
Ha nincs, ragadj ekét vagy kaptafát,
S vágd a földhöz silány dorombodat!
Azt gondoljátok: a költés szekér.
Mely ballag széles országutakon?
Sas a költés; hol nem járt senkisem,
Ó arra indul fennen, szabadon.
(ibidem.)
Ép abban rejlik a nagy művészi egyéniség adománya,
hogy az ízlés átlagos kapcsolatai keretében egyéni eredeti-
séget tud felmutatni és hogy az egyéni ihletés hevében
nem veszti el maga alól az átlagos ízlésbeli alapot, nem
csap túl az érthetetlenségbe. Az egyéni képzetfűződés leg-
önkéntelenebb megnyilatkozása: az ihlet; az átlagos kap-
csolások figyelemben tartása: a műérzék. Ε kettő: ihlet és
műérzék az igazi műalkotás tényezői. Az ihletben benne van
már a hangulat is, mely kifejeződésekép mintegy magával
hozza a képzetek megfelelő mozgását. Ε hangulatot egyelőre
itt még mellőznünk kell, de csak egyelőre. A költői alkotás
tehát – most csupán képzetkapcsolásbeli folyamatait tekintve
– az átlagosan állandósult kapcsolatok figyelembevételével
történő egyéni képzetkapcsolás. Találóbb tolmácsot hiába
keresnénk Schiller következő nyilatkozatánál: Kettő tartozik
a költőhöz és művészhez: hogy egyfelől a való fölé emel-
kedjék és másfelől, hogy az érzéki határon belül maradjon;
a hol e kettő találkozik, ott aesthetikai mű van jelen.
Ezek az átlagosan állandósult kapcsolatok, melyek mint
ízlés, műérzék szerepelnek, összegükben és összetételeikben
változók, fejlődők. Az egyes egyénekben nyilvánvaló e tekin-
tetben a folytonos fejlődés. Így mondja Fechner, hogy az
ízlés fejleszthető: 1. másoknak követése, 2. saját felfogásunk,
3. szokás és eltompulás, megúnás, megcsömörlés, 4. gyakorlat,
6. kapcsolás útján. (Bildung des Geschmacks: 1. Über-