POSITIV AESTHETIKA

352
Eltekintve most e képzetsorok kútfejétől, kiapadhatatlan for-
rásától, a magyar nép alaphangulatától s ennek érzéskörétől,
magát az ez érzések kifejezését, a képzetműködést is jellemzik
bizonyos újra és újra ismétlődő relatív képzetkör, s ezen
belül bizonyos irányú és bizonyos fokban állandósult relatív
kapcsolatok. Megvannak a maga állandósult associatiói, me-
lyek népünk múltjában, hazája természeti viszonyaiban, poli-
tikai életében, küzdelmeiben gyökereznek. így pl. ahogy a
«kutyafejű tatár»-féle kapcsolat a nép történetében leli ma-
gyarázatát, úgy a «kutya német», a «német eb» jellemző
állandósult kapcsolatokat a nemzet politikai élete, küzdelme
hozta létre. A «ne higyj magyar a németnek», a «kutya
német» állandósult kapcsolat-kifejezéseket nagyon is igazolja
a «maroknyi nemzet» százados struggle-for-life-ja, örökös
küzdelme a függetlenségért, a szabadságért, az életért, mert
hisz a szolgaság az önálló nemzeti élet halála.
A kedves megszólításai: rózsám, galambom, violám,·
babám, tubiczam, virágom, aranyom, madaram, kincsem stb.. ...
állandósult kapcsolatok. Pazarabbul él vele nyelvünk, mint
első megfigyelésre elgondolhatni. A szerelem a szív tavasza,
kikelete, máskor napja, majd virága.
A zöld erdő, a piros rózsa, fehér hattyú, fekete éj, sárga
virág, barna csóka stb. . . . szinte egységes szavakká olvadtak
az érzéki kép kifejezésére. A hulló levél, a hulló virág, az
őszszel fújó hideg szél, a «sárga levél» a válás, a búcsúzás,
az elmúlás vagy a halál szomorú gondolatával kapcsolódik.
A «szomorú fűz hervadt lombja», a szél. az erdő zúgása, az
esőcseppektől könnyező lomb a bánat, a szomorúság kép-
zeteivel olvad össze.
A puszta, az alföldi délibábos, aranykalászos rónaság,
mint a szabadság földje, hol a szél is szabadon fúj, a szülő-
föld, a kis falucska, a fonó, a «guzsalyas», majd a gőzös,
a kaszárnya, a stockház, ép úgy mint a csillagok, a fecske,