POSITIV AESTHETIKA

164
csak ha megmozdul, veszik észre (ugyanott). S tényleg szerinte
«a látóideg elsődleges központjától a kéregig futó látó-rostok
hiányzanak az alsóbb gerinczeseknél. »Az ilyen látás termé-
szetesen nagyon tökéletlen lehet. Ezért «lehet horoggal meg-
fogni a halakat». A halaknál ugyanis a «látóideg a közép-
agyfedélben végződik». Ép így van «újszülött embernél, a
látóhártyából jövő rostok itt érnek véget.» Azért szerinte az
ily egyén nem vak, csak nem tudja mit lát, fel nem ismeri,
azaz nem köti össze a látottat más régebbi tapasztalatokkal.
«Csak lassankint a második hónapban, mikor látástapasz-
talatokat kezd nyerni az ember, csak akkor képződnek ki a
rostok a köztiagyfedélről a nagy agyhoz s képződnek nagyon
gyorsan anatómiai vonatkozások a látókészülék e kéregmeze-
jétől az agy sok más többi részéhez» (ugyanott). Az alsóbb
rangú gerinczesek azonban egész életükön át azon a fokon
maradnak látó-érzékük központi fejlettsége dolgában, mint az
újszülött ember. Világos már most, hogy ha ily gyarló, kezdet-
leges látókészülék mellett oly fejlett szaglókészülékük van s a
náluk már megtalálható agykéreg is úgyszólván kizárólag ez
érzéket szolgálja kapcsolásaival, térbeli tájékozódásuk, térfelfogá-
suk legnagyobbrészt a szagérzékletek kapcsolásaiból fog állani.
Egészen máskép vagyunk a madarakkal. A madaraknak
megint kiválóan látó-térfelfogásuk van s ez a maga nemében
rendkívül fejlett lehet. Emellett bizonyít legalább egyrészt
az a körülmény, hogy a madaraknak agyvelejükhöz mérten
roppant nagy szemük van, hiszen sokszor szinte vetekedik
magának az agyvelőnek egész nagyságával, másrészt a mada-
rak őszi vándorlásának bizonyos tényei, melyek határozottan
arra mutatnak egyrészt, hogy látásuk aránytalanul élesebb
a miénknél, másrészt hogy a látásérzékletek kapcsolásai is
fejlettek, hisz még a magasból is pompásan tudnak tájéko-
zódni a föld felületén levő dolgokról, a déli vidékekről vissza-
térve fészküket újra megtalálják, pontosan visszatalálnak bár-