POSITIV AESTHETIKA

494
szívműködés élénkítésére, ahogy például az újszülöttnél is a
lélegzést a felgyűlt szénsavas vér ingerlése váltja ki reflex
úton. Hogy aztán az ily reflex úton kiváltott gyorsabb
tempójú lélegzés, polypnaea a szívműködés, érverés gyor-
sabbodását hozza magával megint reflexszerűen kapcsola-
tosan, azt abból az általános tényből láthatjuk, hogy beléleg-
zésnél az érverés gyorsabb, kilélegzésnél lassúabb, erős
belélegzés mindig az érverés gyorsabbodásával jár. A foko-
zottabb agyműködés továbbá az izmok fokozottabb műkö-
désével fog járni s környéki értágulást, általános vérbőséget
hoz létre.
Helyesen mondja tehát Dumas, hogy a környéki értá-
gulást, amelyet a normális öröm tünetei csak végeredmény-
ben hoznak létre, Lange helytelenül tekintette elsődleges
tényezőnek, amelynek csak részletnyilvánulásakép gondolta
az ágybéli értágulást. «A mechanismus sokkal bonyolultabb,
mintsem gondolnók, és a tünemények sorrendje nem az,
ahogy ő gondolta.» Mindamellett igaza van, hogy az indulat
organikus változás, vérkeringésben állapot. S ha as ágy-
béli értágulás, az ágybéli fokozott működés, a lélegzés, a
szívverés élénkülése, a polypnaea (gyorsabb rhythmusú léleg-
zés) és hypertensio, az érverés gyorsulása, izomrendszerbeli
fokozottabb működés, – szóval ágybéli, vérkeringésben és
izomrendszerben” hyperactivitas és végre a környéki értágulás,
általános vérbőség tüneteket tekintjük, elsődleges, lényeges
tényezője az örömnek mégis az ágybéli értágulás, melyet
aztán élénkebb lélegzés és gyorsabb érverés követ. Ennyiben
tehát igaza van Lángénak: az öröm elsődleges tünete a
legfinomabb erek tágulása (-Revue philosophique, 1896. I.
577-601.).
Ami a szomorúságot illeti, Dumas megkülönbözteti elő-
ször a fokozott feszültségű, a hypertensiós szomorúságot
(tristesse à hypertersion), melynél a környéki és ágybéli