POSITIV AESTHETIKA

V.
Az érzések tárgyáról. Az érzelemről.
Újabb osztályozás.
Ha már most az érzést nem mint egyes, különálló élet-
jelenséget tekintjük, hanem az egymásra következő érzések
változatos játékát veszszük szemügyre, úgy találjuk, hogy
bizonyos érzések újból és újból ismétlődnek kapcsolatosan
mindig az őket felébresztő tényezőkkel. Az érző egyén előtt,
az érzés előtt e tényezők az érzés tárgyai, irányaiként tűn-
nek fel. Physikai, positiv nyelven szólva pedig, ép e ténye-
zőknek tárgyai, illetve eredményei az érzések, de maga az
érzés tárgyainak tekinti az őt felidéző tényezőket. így sze-
retünk valakit, szeretetünk tárgya az illető, pedig tulajdonkép
ő a forrása ez érzésünknek, ő a felidézője. Az érzés azonban
mégis rávonatkozik, amennyiben képzetével kapcsolódik.
Az ilyen határozott vonatkozású ismétlődő érzéseket
a nyelv az «érzelem» gyűjtő-nevével foglalja össze. Érzelem
tehát az egymásrakövetkező érzéseink változatos játékában
bizonyos határozott vonatkozású érzés ismétlődéseinek össze-
foglalása, így lesz a valakihez kapcsolódó kellemes érzésből,
a vonzódásból szeretet, s a kellemetlenből, az iszonyodásból
gyűlölet. Az érzelmek jobbára személyekre vonatkoznak.
Az érzelem gyakran azonban csak abstractio, mely
megszemélyesedik s valóságos mythikus alak lesz a költők-
nél. Ahogy a költészet dicsőíti a szerelmet – ez már sze-
mélyesítő elvonás eredményére szól. Az érzelem és szenvedély,
úgy hiszszük abban különböznek, hogy az első nyilatkozá-