POSITIV AESTHETIKA

444
béli determináltsága éppen nem vezethet a nevelés, tanítás
felesleges voltának gondolatára. Ellenkezőleg csakis e belső
determinismus alapján, ennélfogva lehetséges egyáltalán min-
denféle néven nevezendő nevelő, tanító, irányító befolyás.
Az ily befolyás, az ily tervszerű, czélzatos behatás a fejlődő
agyvelőre ép arra törekszik, hogy új s erős dispositiójú
képzeteket és kapcsolatokat fejleszszen ki a fiatal, fejlődésre
képes agykéregben, amely képzetek kapcsolásaikkal deter-
minálhassák aztán erősebb külső behatásokkal szemben is
a kívánatos visszahatást. A nevelés tehát ép a determinis-
musra törekszik, s ha ezt elérte, érte el czélját.
Ez általános rész után már most közelebbről tekintve
részletesen a mozgások aesthetikai szerepét, felmerül min-
denekelőtt az általános testtnozgásbeli szép kérdése:
Mi a testmozgásbeli szép határozmánya? mi az a mi
«kedves» a mozdulatokban, amit a franczia gracieux-nek
mond s amire nálunk a kecses» szót csinálták?
Erre nézve már J. Henle, a híres anatómus «Über
die Grazie» czímű felolvasásában (Anthropologische Vorträge.
I. Heft. 1876.) arra az eredményre jutott, hogy: «Kedvesek
azok a mozgások, amelyek czélukat a legcsekélyebb eszkö-
zök árán érik el» (Graciös sind die Bewegungen, die ihren
Zweck mit dem geringsten Aufwand an Mitteln erreichen).
Spencer ugyanazt állítja, hogy általában azok a mozdulatok
teszik ránk a «kellem» benyomását, a melyek «a legcseké-
lyebb erőfogyasztással» járnak (Tanulmány a kellemről).
Altalánosságban igaz is ez, de a kellem több ennél.
Igaz, hogy az ilyen mozdulatok, melyek a «kellem» hatásá-
val vannak ránk, a «legcsekélyebb erőfogyasztással» járnak.
Ehhez természetesen az illető mozdulatra, testmozgásra szük-
séges egyes izommozgások szövedékes gépezetének teljes
begyakorlottsága kell, hogy a kellő izmokat a kellő erővel
érje a központi impulsus. A coordinatiónak e teljes begya-