POSITIV AESTHETIKA

141
képzel, melybe a testeket s a változásokat mintegy belerakja,
belerendezi. Ilyen pedig a valóságban nem létezik. Innen van,
hogy nem tudjuk elképzelni a tér és idő végtelenségét, mert
hiszen ép ily üres forma gyanánt képzeljük, mely általános
felfogásban már bent van a végesség, a határoltság gondolata.
Ha azonban az ily tér és idő helyett a valóságban csak az
egymásmelletti testeket s az egymásutáni változásokat látjuk,
szóval csak az egymásmellettiséget és az egymásutániságot,
akkor sokkal inkább képzelhető el az anyagnak és változásai-
nak végtelensége, természetesen mindig csak annyira, ameny-
nyire a belénk gyökeredzett üres (blanc) forma gyanánt való
felfogástól el tudunk tekinteni.
Csak egymásmelletti anyagrendszerek léteznek s ezek
egymásutáni változásai, szóval tér és idő helyett csak egy-
másmellettiség és egymásutániság. Csak ennyi a valóság.
Nagyon óvatosan kell eljárnunk, mert a tér- és időfelfogás
már sok fonák elméletnek lett forrása. Ép azért iparkodunk
használni a lehetőleg legpositivabb kifejezést, mikor a tér- és
időfelfogást illetőleg érzeteink rendezéséről beszélünk az egy-
másmellettiség és egymásutániság szerint.
Mindenkor a philosophia legnagyobb megoldandó kér-
dései közé tartozott a tér és idő problémája. Az emberi gon-
dolkodás legnagyobb matadorjai szállottak ezért porondra s
homlokegyenest ellenkező elvekkel elkeseredett küzdelmet, vég-
telennek látszó vitákat folytattak. Ép ez elvek végletszerűsége
az ez álláspontokból felépült elméletek hamis, a valóságnak
meg nem felelő volta mellett szól, mert csak elménk láthatja
végletekben a valóságot, Mi itt épen nem a főproblemával,
nem azokkal a valóságos viszonyokkal, melyeket tér és idő
alá foglalunk össze, akarunk foglalkozni, hanem csak tér- és
időfelfogásunkkal, s ennek szeretnők megkísérleni természeti,
lehetőleg physiologiai magyarázatát adni. Különbséget kell
tehát tennünk, még egyszer hangsúlyozzuk, azok között a